Hogy kezeljem az ilyen személyeket? (részlet lent)

Van egy munkatársam, aki nagyon jó fej, nagyon jól elvagyok vele, jól el lehet vele beszélgetni. jó a társaságában lenni, stb.

a bajom ott kezdődik hogy nekem nincs semmi haverom, barátom, akikkel szabadidőmben el tudnám ütni az időt. igencsak magányos vagyok. gondoltam arra hogy ezzel az illetővel barátkozok és akkor majd lehet vele ilyeneket csinálni. a helyzet az hogy voltak erre kísérleteim és hát nem voltak sikeresek. mondta ő is hogy menjünk meg minden, de mindig csak az lett hogy most nem jó, majd máskor stb. viszont más kollégáimmal meg volt hogy elmentek, nekem nem szólt, így nem voltam ott. egyébként más m.társakkal nem jövök ki annyira jól.

úgy tudnám fogalmazni hogy ő jó ismerős, de "ennél többet" nem akar, arra gondolok hogy barát nem akar lenni. és hát nekem ez őszintén nem esik jól. de ezek ellenére mindig meg szokott keresni és odajönni hozzám dumálni.

nem akarok bunkó lenni vele hogy pl elzavarom ez miatt mert nem akar haverkodni velem, mert jól elvagyok vele, de általában ez van az eszembe mikor odajön hozzám, hogy hát jól kijövünk, lehetnénk barátok és nem magamba volnék, kiszabadulhatnék az állandó otthonlétből, csak ő részéről nincs efféle szándék hogy barátom akarna lenni.

hogy kezeljem az ilyet? 20/f