Milyen belül fájni?

Tudjátok milyen 27 évesen szűznek lenni? Hogy milyen senkinek nem kelleni? Szerintetek mi, akik így vagyunk önszántunkból választottuk ezt, mert nekünk ez annyira jó?

Én sem így terveztem! Annyira szerettem volna valakit, aki szeret és elfogad úgy, ahogy vagyok. Akinek idővel gyermeket is szülhettem volna, minden vágyam egy gyerek lett volna. Nem jó nézni, ahogy a barátnők idővel férjhez mennek és gyereket szülnek, én meg ott vagyok egyedül a nullán.

És ha ez már önmagában nem lenne elég, akkor más emberkék még inkább hozzátesznek, ahhoz, hogy belül még inkább fájjunk. Minden kis vita/veszekedés során az első amivel támadnak, hogy szűz vagyok. Mire jó ez?

Minden erőmmel azon vagyok, hogy végre sikerüljön teljesen elfogadnom a helyzetemet. Valamennyire már sikerült de még nem teljesen az erőm pedig már fogytán van. Úgy szeretnék egy reggel úgy ébredni, hogy megbékéltem ezzel a szarral. De nem megy!