Szerintetek az alább idézett sorok egy valóban öngyilkosságra készülő ember sorai? Milyen állapotban lehet az, aki ezeket írta? Mit üzennétek neki?

Azt, hogy 24 évesen ugyan itt tartok kb mint amit leírtál annyi hogy megvannak még azok a szexuális kalandok.

Viszont rohadtúl tudom , hogy miért van ez AZÉRT , mert k**ra félek a saját sarkamra állni ;) hidd el aki ezt írta vagy, ha te ez az egyetlen oka. Az, hogy nem mersz belevágni egy igazán megpróbáltató dologba nem rég jöttem rá erre én is, és hát eléggé kemény volt erre rádöbbeni.

A gyenge lehet erős, és az erős is lehet gyenge van ez mondás.

Az élethez elképesztő nagy erő kell...mármint ahhoz, hogy a VALÓSÁGBAN éljen az ember tudom ,mert nagyon sokszor rámjön valami féle félelem (munkától,személyektől,helyzetektől) való félelem.

De amikor már benne van igazán az ember, de egyébként úgy is fogalmazhatnék (kb leszopja magát, mert olyant rámér az élet) akkor jön rá, hogy igazából mire is képes, és nem mellesleg arra is hogy "basszus én akartam öngyilkos lenni" a legtöbb ember ezt nem is tudná utánam csinálni.

Én drogoztam nem 1-2 évig amikor leszoktam nem jöttek oda, hogy megdícsérjenek örökre drogos maradtam :D ÉS KIT ÉRDEKELL a másik ember véleménye, ezt azért mondom mert sokan mások véleménye szerint-abban élnek.

Azonosulni kell a valósággal-a saját valóságunkal nem máshoz hasonlítani magunkat, mert elég veszélyes is tud lenni a dolog.

Aki megöli magát az igenis gyenge-Mert az élet mindenkit megpróbál (engem pl szerintem mocskosúl), és ha én is csak rinyálnak folyamatosan, és egyébként bevallom hogy elég sokszor rámjön akkor már félig a sírban lennék :), de néha erőt kell venni magunkon és kitépni a szarból magunkat<-ehhez csak egy elhatározás, és egy akarat kell.

Igen vannak gazdagok akik ezeket a problémákat soha nem élik meg, de hát nekik is vannak hátrányoságaik bőven az életben és ezt most halál komolyan mondom, hogy abban a rétegben láttam a legtöbb gyáva gyenge embert.

A kihívások adnak erőt az embernek, és azok boldogítják ha letudja gyűrni őket NEM A K**OTT PÉNZ az is, de csak akkor ha megküzd érte, és ez csak azért van mert a test lusta és teljesen mást szeretne folyamatosan mint a lélek..viszont a lelkünk tudja, hogy mi is a jó nekünk ;)

A haláltól meg nem kell félni, mert mindenki meghal a gazdag-szegény a kérdés az, hogy mit hagysz magad után, és itt nem csak a pénzre gondolok, mert a legtöbb embernek idáig terjed az élet..csak sajnos nem csak ennyiből áll, és isten is megítéli az ember aki nem hiszi az még nem próbálta;) 24f

Azt üzenném neki, hogy még gyakorolnia kell a karakter-nézőpontot, és akkor az alkotásban keresve megoldást a problémájára még talán íróvá is válhat. Mert látszik a burkoltság. Arra már rájött, hogy a fenyegetés senkit sem hat meg úgy, ahogy ő elképzeli, talán ha eljátssza, hogy magának írta az üzenetet "a rohadt jegyzettömbbe", és csak tévedésből kerül nyilvánosságra, majd beválik a csel.

Lehet persze, hogy ezzel az üzenettel nem érnék célba, mert elutasítom a szándékot. És az elutasítókról megvan a maga véleménye.

"Nektek többieknek, az "elutasítóknak" pedig azt üzenem, hogy fogalmatok sincs, milyen szenvedéseket tudtok kiváltani egy emberből a viselkedésetekkel."

Ebben igaza van. A gond viszont az, hogy végső soron ő látja kárát és nem az elutasító fél. Tehát nem jár jól azzal, ha a másiktól várja a csodát, hogy majd nem lesz elutasító. El is hangzik: fogalma sincs, milyen szenvedést okoz. Tehát kérdésben a válasz: nem várni kell, hanem lépni. Megtanulni nem felvenni a sértést (főleg ha a másiknak fogalma sincs, hogy sértő, akkor nem is szándékosan sértő). Ha meg valaki úgy elutasító, hogy passzív, akkor nem cselekszik, tehát nem is okozhat szenvedést. Ez esetben a szenvedést az ember saját magának okozza azzal, hogy nem lép túl a közeledés kudarcán, és feladja.

"Bár sokótok felszínes, ostoba és gonosz ember..."

Ez is egy formája az elutasításnak: általánosító minősítése a többieknek, akik elutasítóak vagy azok voltak. Csakhogy ettől majd még elutasítóbbak lesznek. Ez egy önsorsrontó hozzáállás.

"...valamiért mégis vágyom a szeretetetekre és az elfogadásotokra."

Nem az elutasítóknak, hanem az embereknek. De ha mindenki elutasító, az nem lehet egyoldalú. Az illetőnek szerintem fel kellene keresnie egy szakembert, aki rávilágít a konkrét helyzetére, és felismeri, miben kellene másként hozzáállnia a dolgokhoz. Lehetséges például, hogy az erős vágy és a kevés tapasztalat miatt túl hamar akar beférkőzni mások szférájába. Egyszerűen nem érzi át, meddig kellene várnia, meddig mehet el. Ez csak egy lehetséges ok, egy általános példa, egyáltalán nem biztos, hogy ez a baja. De tévhitben él, ezt szuggerálja magának, és ezzel (is) riasztja el az embereket magától.

József Attila

REMÉNYTELENÜL

Lassan, tünődve

Az ember végül homokos,

szomorú, vizes síkra ér,

szétnéz merengve és okos

fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás

nélkül szétnézni könnyedén.

Ezüstös fejszesuhanás

játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,

kis teste hangtalan vacog,

köréje gyűlnek szeliden

s nézik, nézik a csillagok.

Vas-színű égboltban...

Vas-színű égboltban forog

a lakkos, hűvös dinamó.

Óh, zajtalan csillagzatok!

Szikrát vet fogam közt a szó - -

Bennem a mult hull, mint a kő

az űrön által hangtalan.

Elleng a néma, kék idő.

Kard éle csillan: a hajam - -

Bajszom mint telt hernyó terül

elillant ízű számra szét.

Fáj a szívem, a szó kihül.

Dehát kinek is szólanék - -

1933. márc.

Számomra ez egy komoly depressziónak tűnik, amely persze végződhet öngyilkossággal is.

Hasonló helyzetben vagyok én is. 29 éves vagyok, szülőkkel élek, akik most készülnek külön válni. Most döbbentem rá, hogy a problémáik forrása önmagukban van, s hogy mindkettő egy aluliskolázott érzelmi nyomorék szintjén van.

Én nem mertem lépni. Nem mertem költözni, mert azt hittem összedől az egyébként nem létező család. Azt hittem az a legjobb, ha én vagyok középen. Egyik oldalon én vagyok a támadó felület, a másik oldalon én vagyok a védő felület. Azt hittem az a feladatom, hogy megvédjem egyik szülőmet a másik agresszivitásától. De rájöttem, hogy az egyik fizikailag, a másik pedig érzelmileg agresszív. A legjobb döntés hátat fordítani nekik. Ehhez pedig igazán nagy lelkierő kell, hogy egyedül nekivágjak.

Minden héten megveszek egy lottószelvényt, hátha nyerek annyit, hogy ki tudjak ebből a helyzetből mozdulni. Nézem a lehetőségeket, ismerkedni próbálok emberekkel, hátha valamelyik meghatározó lesz részemről, s boldoggá tud majd tenni.

Minden egyes sikertelen nap végére próbálok a zenébe menekülni, de sokszor ráébredek, hogy ebben az országban nettó 90-100 ezer forinttal semmit nem érek. Nem építhetek, vásárolhatok házat. Nem tudok létbiztonságot teremteni magamnak. És, ami a legszörnyűbb, hogy valakinek irgalmatlanul pofán kéne verni engem, mert mások sokkal, de sokkal rosszabb helyzetben vannak.

Nem tudom mit tegyek az életemmel. Mihez kezdjek, hová menjek. Csak remények vannak, és álmok. Ezekbe belegondolni nagyon jó, de egyszerre fájdalmasak is.

Nem biztos, öngyilkosságra készül, de lehet majd fog.

Ha ismered, add meg elérhetőségem neki. Szeretnék válaszokat adni neki.