Nem igazán éreztem még ilyet eddig. Miért lehet ez?

Nagyon sajnálom ezt, ami történt veled.

Igen, értem, hogy ő a barátod... És fáj, hogy nem szentel annyi figyelmet neked...

Gondolom régebben több időt töltöttetek együtt, amit megszoktál... A felhőtlen éveket... :)

A haverod próbál egyensúlyt találni kettőtök között. :) Látod, veled is találkozott később... Tudod, ez nagyon nehéz, a haverság és a szerelem kettő dolog... Természetes, hogy a lánnyal van többet együtt, mivel belé szerelmes. :) Ezt el kell fogadni... Legalább találkoztok, beszélgettek egymással! Sok ember, amikor talál valakit magának, egyáltalán nem jár többé builizni éjszaka, nem vonzza őket az éjszakai élet. Neked ezt meg kell értened!

Légy türelmes, és tanuld meg kicsit elengedni az embereket magad körül! később, ha idősebb leszel, meg fogod érteni őt. Ja, és ne igyál! Aki már egyébként is melankólikus alkat, azt az alkohol csak még jobban lehúzza.

Kedves Kérdező!

Az igazi barátság,és a szerelem,nagy értékű kapcsolatok.Azok ritkán hevernek az utcán.Azokat fel kell fedezni,ki kell ásni a lelkek mélyéből.

Ennek a munkának is van tudománya.

Az első,és legfontosabb a jó szem,amely felfedezi a homosapiensben,az embert,annak pozitív tulajdonságaival,és azt olyan módon tudatja az arra érdemessel,hogy annak örömöt szerezzen a tükrözéssel.

A kutatás egy működő módszere,a kérdezés tudománya.

Ha találsz egy embert,akiben potencionális barátot,barátnőt látsz,dícsérj meg rajta valami pozitívumot,s ha válaszol,a válaszából alkoss kérdést,s az újabb válaszából újabb kerdést.(Mindíg az az ember vezeti a beszélgetést,aki kérdez.)Próbáld visszafogni magad,hogy te ne válaszolj,csak kérdezz....Így megismerhetsz egy embert,aki kibeszélgethette magát neked,s ettől előbb-utóbb barát,barátnő lesz.

Még a vonaton olvastam a kérdésedet, és elhatároztam, hogy írni fogok neked hosszabban. Miért? Azért, mert azt látom, hogy nagyon jelenleg nagyon elvesztél ennek a kegyetlen életnek a sűrűjében.

Sok mindenben megértelek, és elég nagy mértékben át tudom érezni azt, ami benned folyik most. Nagyon sokat szenvedtem amiatt, hogy a hajdanán barátnak vélt ismerőseim nálam előrébb helyezték a szerelmüket. Nyilván, megértem, hogy a szerelem és a legjobb barát két teljesen különböző érzést vált ki az emberből, és az is biztos, hogy többen vannak azok, akik a szerelmet részesítik előnyben - fájdalmat okozva így azoknak, aki pont fordítva gondolkoznak, mint pl. neked, vagy épp nekem. Én azt vallom, hogy a szerelem múlandó, de egy igaz barátság az örök. Csakhogy iszonyatosan nehéz dolga van annak, aki igaz barátságra szeretne szert tenni. Nagyon sok ember kelti azt a látszatot, hogy neki milyen mély barátai vannak, de ezzel sokszor csak önmagukat csapják be; egyfajta kényszerképzetet teremtenek, hogy meggyőzzék a környezetüket, és még saját magukat is arról, hogy ők nem magányosak. Ha pedig fölmerülnek problémák a baráttal kapcsolatban, akkor azt inkább elfojtják magukban, mert félnek szembenézni az igazsággal.

Te viszont szembenéztél vele, és így ismeretlenül is baromi büszke vagyok rád, hogy ki tudtál lépni a sablonos emberek önhitegető tömegéből! Természetesen, ettől függetlenül a szóbanforgó srác még lehet igaz barátod, én nem akarok semmi jónak az elrontója lenni. De ha az lenne, akkor talán felismerte volna rajtad azon az éjjelen, hogy valami nem stimmel..

A kérdés most az, hogy ő tényleg igazán fontos-e neked; adott-e neked annyi mindent (lelkileg és gyakorlatilag is), amik miatt ő kiemelkedik a tömegből, -- vagy pedig csak azért tartod olyan fontosnak, mert nem nagyon van más, aki lógna veled?! Ezt a kérdést válaszold meg magadban, majd pedig tegyél úgy, ahogyan jónak látod. Ha az első eshetőség áll fent, akkor próbálj meg beszélni erről vele, mondd el neki, hogy ő neked fontos, és szeretnél vele többet találkozni. Ha viszont a másodikat tartod igazabbnak, akkor ne foglalkozz (ennyit) ővele, hisz van még elég sok ember a földön, neked pedig van elég sok gondod őnélküle is.

Én is nagyon sokat csalódtam az emberekben, és most ott tartok, hogy nem is nagyon szeretnék elmélyíteni egy barátságot sem, mert rettegek attól, hogy újra magamra hagynak, holott én szó szerint bármit megtennék értük. Bár, az általánosítás nem túlságosan fair dolog...

Az a mondatod pedig, hogy egyedül piálgatva sírtál egy kihalt parkolóban, számomra hihetetlen emberi értékről tesz tanúbizonyságot. Ha az a fiú, illetve a környezetedben lévő potenciális szerelem-esélyes lányok ezt nem látják, akkor jelentkezzenek be szemészetre, ugyanis nem nagyon működik a látásuk.

Ha szeretnél még beszélgetni velem, írj nyugodtan üzenetet, szívesen segítek, ha igényled. Ha nem ,akkor pedig kívánok sok erőt; bár nagyon nehéz embernek maradni egy kő-lelkű világban.

24f