21 évesen kapuzárási rohamom?

Szia! Ez furán fog hangzani, de ez valahol természetes, nagyon sok 21 évesnek nincs munkája, jogsija, csaja, barátai. Akkor is, ha fb-n ezeknek az ellenkezőjét posztolja. Velem detto ugyanígy volt (igen, még a rokkantság is kipipálva), mára már szinte minden a helyére került, és nagyon örülök, hogy nem adtam fel anno a "kiképzést". Szóval én várnék a helyedben türelemmel, nagyon az elején vagy még az életnek, és ha tudnád, mi mindent tartogat még az az elkövetkezendő "pár" év, hjajj...

:)

29/F

Remélem, tényleg csak egy hirtelen rád törő rossz érzés, aminek okai inkább társadalmi nyomásból jönnek, és nem valódi létszükségletek, vagy nem olyan erősek, mint amilyennek most hiszed. Az utolsó kommented mindenesetre máris ígéretes. :) De nem vagyok szakember.

Ezek, amiket felsoroltál, majdhogynem nekem sem voltak akkoriban (egy tízessel vagyok előtted), jó részünk ma sincs, mert nem is hiányzik.

A jogsit ugyan letettem, de alig éltem vele, rájöttem, hogy nem szerek vezetni, az autó drága és veszélyes üzem, magam részéről jól elvagyok nélküle. A barátaimat sem 21 évesen ismertem meg, folyamatosan a hobbim révén, bár nálam most is a hobbi az első, alapvetően szeretek egyedül lenni, annyira, hogy barátnőt sem kerestem soha.

Munkahelyem sem volt, szabadúszóként van munkám.

Mondhatni, nem értem el semmit. De nem igaz. Autodidakta megtanultam programozni (ebből van munkám), rajzolni, festeni, szobrászkodni, meg egyéb kreatív dolgokat, folyamatosan képezem magam a művészetekben, mert szeretném abban kifejezni magam.

A lényeg, hogy azt a légkört teremtem magam köré, amit szeretek, még ha ezt néhány ismerősöm elsőre furcsának is találja.