Kapuzárási pánikom van 16 évesen?
Ma jött rám nagyon, de egy ideje is szomorú vagyok.
Elkezdtem ma idegeskedni, félni, görcsölni, aggódni nem tudom mit tegyek ezért fel alá járkáltam a szobában utána befeküdtem az ágyba, lehúztam a redőnyömet, a takaró alá bújtam és könnyeztem majd utána elkezdtem keresni a könyveimet hogy tanuljak.
Ezt a kérdést is remegő kézzel írom.
Nagyon félek hogy mi lesz ha 20 éves leszek.
Mi van ha nem kapok munkát mert nem tudok angolul es rosszul megy a matek?
Általános iskolában nem tudtam figyelni z anyagra mert figyelem zavarosvagyok és nem láttam a táblát mert rosszul láttam, de nem mertem szólni mert depressziós voltam mert nem szeretnek a többiek.
Nagyon nagyon bánom hogy nem tudtam tanulni és most sem tudok a figyelemzavarom miatt itthon tanulni és rossz suliba járok sajnos ezért az osztályom nem hagyja tanítani a tanárt, de nem merek másik iiskolásba menni mert aszociális vagyok és angolul sem tudok és a matek sem megy és félek hogy kigúnyolnak.
Nagyon félek hogy mi lesz ha vége lesz az iskolának.
Mi van ha senkinek sem kellek?
Barátaim sincsenek akikkel élvezhetem a gyerekkorom és a lányoktól is félek.... Egyet sem merek megszólítani.
Körülöttem mindenkinek jól megy az élete és készül külföldre velem meg foglalmam sincs mi lesz.
Másoknak már nemsoká lesz autója és elveszti a szüzességét is nekem meg nemiszervi problémám is van (esztétikai), de az orvosok nem tesznek semmit és ezért soha nem kezdeményeztem pedig nagyon nagyon szeretnék barátnőt.
Semmelyik sport szabályait nem tudom mert senki nem játszott velem ezért nem tanultam meg és így az érdeklődésemet nyerte el.
Most itt vannak a terroristák is és tőlük is félek mert mi lesz ha engem is bántanak és semmit sem valósíthatok meg?
Irígylek másokat... Nekik olyan jó lehet hogy van életük.
Múltkor apámmal elmentem moziba és beültünk egy kajálni és eszméletlenül sok korombeli lány és fiú érezte jól magát odabent én meg irígykedve néztem őket mert az egész életemet a szobámban töltöttem .
Össze vissza írok mindent azt hiszem kezdek megbolondulni... Mostanában leteszek valamit valahova és 5 mp után nem emlékszem hova tettem.
Mi lesz velem? Baromira irígy vagyok mindenkire akinek jó élete van 16 évesen mert nekem nem az.
Megőrülök mit tegyek???
válasza:Fiatal vagy még. Rengeteg időd van megtanulni bármit, megoldani a problémáidat.
Az idő majd meghozza a választ a szakmai kérdésekre. Én például 30 évesen módosítottam pályát, mert elegem lett az előzőből. Olyant is ismerek, aki 50 évesen tette ugyanezt. Semmi sem késő.
A nemiszervi esztétikai problémádat (bármi legyen is az) biztosan meg lehet oldani, ha máshogy nem, magánpraxisban. Ehhez némi pénz kell, de ha ennyire zavar a dolog, és negatív irányba húz, érdemes rááldozni, nem?
A társaság kérdése főleg önbizalmi kérdés. Szintén még sok időd van megtalálni a hozzád illőket, mindkét nemet értem ezalatt.
Amitől félsz, a 20 éves kor... nem határoz meg semmit. Tény, hogy befejezed elvileg az iskolát addigra, ha nem tanulsz tovább, de nem kötelező akkor egy életre szakmát választani! És még legalább 3 év van addig, ami alatt rengeteg minden történhet, új dolgokat fedezhetsz fel magadnak, és így tovább. Felesleges most ezen agyalnod.
A sportok terén mi sem könnyebb; nézz meg egy-két sportközvetítést, olvass utána a szabályoknak, ennyi az egész. Már ha ezek ismeretét olyan fontosnak tartod.
Megérett az idő a változtatásra, úgyhogy cselekedj!
válasza:Nyugi semmi nem fog változni. Anyádéknál fogsz maradni, ott eléldegélhetsz 20-25-30 éves korodig amíg ki nem rúgnak. Az iskola egyre rosszabb lesz, barátaid és barátnőd valószínűleg nem lesznek a jövőben sem, képzésről-képzésre fogsz tengődni mert nem tudsz munkát szerezni. A terroristák le se szarnak téged. Hát neked ez jutott. Más elveszti a szüzességét meg autót vesz vagy kap ajándékba.
Tessék, ez lesz veled. Megnyugodtál, hogy mostmár tudod?
válasza:Nem kapuzárási pánik, az más. Nekem ez akkor volt, amikor az egyetem utolsó évében volt és annyira járt az ahyam, hogy nem vagyok kész az önállóságra, és mindenre ami a felnőt élet hozzávalója. Rettegtem, pánikoltam, úgy éreztem baj lesz, rosszul megy minden majd és kudarcot vallok, sőt, annyira béna leszek, hogy rámegy a lakás és talán másoknak is kára lesz. Öngyilkosságot kíséreltem meg és HÁLA AZ ÉGNEK nem haltam meg. (Persze totokban csináltam és senki se jött rá).
Testvéremnek is volt ilyenke, neki is pont egyetem uccsó évében.
Aztán vége lett az egyetemnek, elkezdtem dolgozni, jött a sok minden és, ahogy elintéztem a dolgokat minden siker után csak néztem furcsán, hogy "emiatt paráztam?"
2 éve dolgozok, első hét munka után nem pánikoltam. Eleinte, mert nem volt időm. Most már azért, mert már átéltem mindent, amitől féltem és nem buktam el úgy, ahogy képzeltem; ennek köszönhetően már rettegek semmitől se a jövőben, mert tidom, mindenre képes vagyok ;)
Szóval ne félj. Most rettegsz, de amint kikerülsz a világba, élvezni fogod és megnyugszol.
válasza: válasza:Azt, hogy minden varázslatosan rendbe jön. Hogy minden, amitől 16 évesen fél az ember, az apróságnak bizonyul amiből semmi nagy baj nem lesz.
Én amikor 16 éves volta, attól féltem, hogy középiskola után vége az életnek, mert a leghalványabb fogalmam sem volt, hogy mi következik utána. Most hogy vége a középiskolának, minden beigazolódott: anyáméknál élek, egy olyan képzésre ülök be naponta amit se nem fogok elvégezni, se nem hasznosítanám ha elvégezném, stb. Ahogy a kérdező leírta az életképét, szerintem neki is be fognak igazolódni a félelmei.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!