Van olyan aki szintén ezt tapasztalja?

Alapvetően egy vidám embernek tartom magamat és a legtöbb emberrel szót értek, szívesen beszélgetek általában velük. Amit mostanában tapasztalok új ismeretségeknél az az, hogy egyszer beszélgetünk, én úgy érzem) de már akkor lehet tudni hogy ebből nem lesz barátság valahogy. A másik fél soha nem keres ha én kezdeményezek akkor esetleg még találkozunk egyszer-kétszer aztán vége. Az a gond hogy magamról nem szeretek nagyon beszélgetni ez is igaz, ahhoz kell egy kis idő.

Van valami ötlet,hogy mi lehet velem a gond? Miért mindig én fussak a másik után?( már nem teszem)