Depressziósan hogyan lehet ismerkedni?

Úgy, hogy elkezdesz kezelésekre járni. Akár gyógyszeresre, akár pszichoterápiára.

A depresszió nem jó dolog és x idő után a barátszerzés lesz kb. a legkisebb gondod majd.

7: Akkor tudom, hogy mi a gondod. Én is ilyen voltam és akkor jöttem rá arra, hogy mi a probléma, amikor elkezdtem gyógyszert szedni és kicsit másképpen láttam a világot + volt egy ismerősöm, aki szintén depressziós volt.

Aki depressziós észre sem veszi szinte, de mást nem is tud csinálni, csak siránkozni. Folyamatosan negatív, mindenben a rosszat látja és állandóan szomorkodik és szinte mindig ugyanoda lyukad ki az ember egy vele való beszélgetésben.

Amikor rájöttem erre, akkor vettem észre, hogy én is ezt csináltam és ezért utáltak meg hamar az emberek. Pontosabban nem is utáltak meg, csak elkezdtek kerülni, mert lássuk be egy ilyen gondolkodású ember nem a legszimpatikusabb és legfelvidítóbb.

Tanuld meg, hogy a kapcsolatokban sosem szabad teljesen őszintének lenni. Kicsit színészkedni kell, amíg nem jön zsigerből a dolog. Utána egyből meg fog változni a dolog.

Egyébként olyan embertől ne várd el, hogy megértsen, aki maga nem volt soha beteg. Rengetegen még manapság sem hiszik el, hogy ez valódi betegség, valódi tünetekkel és hasonlóan szar tud lenni, mint akár egy rákos megbetegedés. Ugyanúgy végződhet halállal akár öngyilkosság által, akár úgy, hogy különböző betegségek alakulnak ki miatta. Sőt, a rákos és egyéb megbetegedések többsége mögött is sokszor a depresszió áll (legalábbis a pszichológusom és pszichiáterem szerint).

Szerintem barátkozás, kapcsolatok keresése előtt próbáld egy kicsit rendbe szedni magad. Én is depressziós vagyok, bár soha nem voltam semmilyen orvosnál, nem is fogok, de kb. kívülről látom magamat, hogy milyen vagyok, és hogyan viselkedek idegen emberekkel. Feszengek, értelmes mondatokat nem tudok kinyögni, zavarba jövök. Egy ilyen emberrel a többség még csak egy légtérbe sem akar lenni, nem hogy párkapcsolatot kialakítani. És azt is tudom, hogy milyen voltam, mikor nem voltam depressziós. Nem egy jó nőnek keltettem fel az érdeklődését, pusztán a humorommal, dumáimmal. Jelenleg elképzelhetetlennek találom azt, hogy a közeljövőben barátnőm, vagy akár haverjaim legyenek, mert tudom egy ilyen félszeg, unott, savanyú ember senkinek nem kellene. Holott én akár körbe utaznám a fél világot is, még ha ez kívülről nem is látszódik.

Ha "aranyos" emberek vannak a környezetedben, akkor nem értem miért nem tudnál velük társalogni. Nem bízol meg bennük? Mármint miben? Milyen titkodat tudnák kibeszélni? Ha van ilyen, akkor ne áruld el, de hétköznapi témákról, élet nagy kérdéseiről, hobbikról miért ne lehetne velük dumálni, főleg ha értelmesek is? Az én körömben évek óta nincs SENKI. Több munkahelyet váltottam csak azért, hátha találok egy jó fej társaságot, de semmi, mindenütt csak érdektelen idióták vettek körbe, akivel semmiféle normális témáról nem lehetett elbeszélgetni, csak a pletykálás, kinek mije van, mennyi pénze, vagy valamelyik nem normálatlan műsorról.