Minek éljek így tovább?

27 vagyok, ugyanígy érzek, semmi értelme hogy ezt tovább folytassam. Gyakorlatilag nem is létezem ebben a világban, csak úgy vagyok. Nekem néha olyan dolgok adnak erőt, hogy pl. nézek a youtube hasonló problémákkal küszködő alakokat, 30 év fölöttiekről van szó, és mégis próbálnak változtatni az életükön, még ha kevés sikerrel is, de haladnak valamerre. Akkor én ennyi idősen miért ne tudnék változtatni? Persze ez egy nagyon hosszú folyamat, de ha most nem kezdem el, akkor majd mikor 30 évesen, és lehet ez évek munkája, nem egyik hónapról a másikra fog történni a változás.

Emberi kapcsolatokat már én sem tudok kialakítani, szótlanság is jellemző rám. Az hogy emberek közé kell menni, nem feltétlen megoldás. Van pár eset mikor forszírozom magam beszédbe elegyedni másokkal, de folyton folyvást az jön le, hogy idiótának néznek, mert az önbizalomhiány végett zavartan beszélek, így vagy ezért vagy csak mert nem vagyok szimpatikus, nem keresnek, sőt legközelebb nem is feltétlen akarnak velem túlzottan kommunikálni. Így akkor hogyan fejlődjön az ember? Az is meglepő, hogy életem során azért találkoztam 1-2 olyan emberrel, akivel jól megértettem magam, de ez tényleg nagyon kevés, 100-ból 1 ilyen, de velük sem sikerült barátságot kötni. Valószínű ők is hasonlóan félénkek, túlstresszelik a dolgokat, és valamelyest művészlelkek. Az ilyen embereknek össze kellene fogni, legalább közös érdeklődés alapján, de ritkán esik meg az ilyen.

Okok, amiért esetleg élhetsz tovább :

1. Félsz a haláltól.

2. Félsz, hogy nem tettél meg mindent mégsem a problémád megoldása érdekében.

3. Reménykedsz benne, hogy bármelyik új nap találhatsz megoldást és persze valamit próbálsz tenni is ennek érdekében.

Valamiért már 2x is kitörölték a válaszom(?), de ettől függetlenül, továbbra is érvényes az, amit írtam :)

Szívesen beszélgetek veled kérdező, ha szeretnél, csak dobj meg egy privivel.

19/L

Élni mindig érdemes, hiszen a változás bármikor bekövetkezhet. A 6. válaszolónak mondom, hogy ő se adja fel, mert nyilván ha az ember tesz érte tud változtatni.

Alapból olyan emberek társaságát kell keresni, akivel van közös pont, akivel van közös téma, közös érdeklődés.

Én itt, ezen az oldalon ismerkedtem egy barátnőmmel, akivel azóta is beszélünk, bulizgatni eljárunk néha és még csak nem is reméltem volna, hogy épp ezen az oldalon fogom megtalálni az egyik legjobb barátnőmet, de még is így történt.

Egyébként az életem nekem is hasonló, tiszta kudarc volt az elmúlt 23 évem, de azért akadtak jó dolgok is és továbbra is reménykedem, hogy jól alakul az életem. Ahhoz persze rengeteg kitartásra és nyitottságra van szükség. Ha ezek a tulajdonságok hiányoznak akkor ezekre kell rágyúrni. Keressétek azokat az embereket, akikkel van közös témátok akár egy filmmel, zenével, sorozattal, könyvvel de bármivel mással kapcsolatban.

Az ember azért ilyen nyomorult, mert folyton azt nézi, hogy mi van a másiknak és neki mije nincs.

Én azt mondom, hogy vedd észre azokat a dolgokat amik megadattak neked, és becsüld meg.

Sokáig úgy éltem és még mindig úgy élek de már próbálok változtatni rajta), hogy egyik ismerősömtől irigyelem a boldog párkapcsolatát, másiktól a gazdagságát, harmadiktól a népszerűségét, negyediktől a kifogástalan egészségi állapotát, ötödiktől a sok barátját.

Rádöbbentem azonban, hogyha irigykedés helyett azzal foglalkozom amim van, akkor kevésbé fáj az élet és beérem azzal, amit élet nekem ad.

Nem vagyok szép, nem vagyok gazdag, nincs túl sok barátom, a magánéletem kész katasztrófa és a lehető leggyengébb szervezettel rendelkező családba születtem bele, szüleim szinte már csak gyógyszereken élnek és az utóbbi időben én is sokat voltam beteg, de most már viszonylag rendbe vagyok (ezt lekopogtam). Katasztrófák sorozata az életem, soha nem fogok olyan életet élni, mint amilyen életet például egyes ismerőseim, szomszédaim, távolabbi rokonaim élnek. El kell fogadnom, hogy nem vezet sehova azonban, ha sóvárgok az után az élet után, ami nem lehet az enyém. Sokkal inkább meg kellene becsülnie az embernek azt amije van, ahogy egyre idősödik.

Biztos vagyok benne, hogy van ami örömet szerez nektek. Biztos vagyok abban, hogy van családotok, rokonaitok, ismerőseitek, akiknek számítotok és az élet hozhatja még úgy, hogy gyarapítja a szeretteitek számát. Nyilván az elzárkózás az nem megoldás, nyitottnak kell lenni, tenni érte és akármilyen nehéz küzdeni. Hisz az élet küzdelem.

Azonban el kell fogadnunk, hogy néha olyan állomásokra érkezünk, ahol hosszabb időt el kell töltenünk, akármennyire is mennénk már tovább. Az is előfordulhat, hogy luxus expressz járat helyett egy ócska, régi szerelvény jön értünk, de sosem tudhatjuk, hogy ki ül még rajta. Lehet épp egy leendő barát/barátnő vagy jó barát.