Mit tehetek az ellen, hogy ne legyek egyre keserűbb?

" Vagy valami jóvátehetetlent követtem el az előzőben."

Ezt kapásból ki kellene verni a fejedből.

Már rég rossz,ha beadod magadnak,veled jó nem történhet,mert bűnös vagy.

Butaság.

Nem vagy az.

"Ne könnyű terhet, hanem erős hátat kérj!"_ Karl Erik Böhn

Sajnálom, hogy meghalt a férjed. Biztos nagyon bántott. Sajnálom, hogy viszonylag fiatalon így érzel.

Sok szemét ember van, akivel lehetünk előítéletesek, hiszen ismerjük már milyenek. De így random emberekkel ne legyél ilyen, mert általában pont azokkal vagyunk bántóak, előítéletesek, aki nem is olyan, aki nem is érdemelné meg. Előbb meg kell ismernünk a másikat, több ember szemszögéből is. Ha sok rossz ért, akkor próbáld jobbá tenni a világot. Miért akarod másokét is tönkretenni? A rossz bántott téged, nem a jó. A rossz emberekkel lehetsz rossz, a jókkal ne legyél az.

"De én nem a belső békét keresem. Hanem az értelmet abban, hogy miért érdemlek folyamatos szenvedést."

Kedves kérdező!

Tudom, nőként nehéz elfogadni, de nincs eleve elrendeltetés. A múltbéli kudarcok pedig nem életfogytos ítéletek, csak leckék, amikből tanulni kell. Te nem azéért szenvedsz, mert ezt érdemled. A párod nem azért halt meg, hogy neked rossz legyen. Nem veled akart kibäszni, hanem beteg volt, és a betegségek gyakori velejárója a halál. Természetes, hogy fáj a halála. Ilyenkor csak az idő segít. Ő a nagy gyógyító. Hagyni kell, hogy tegye a dolgát. Keresed a veszélyt? Ezzel csak az a gond, hogy nem minden veszélyes helyzet teremt halált. Van, ami "csak" rokkanttá tesz. Nyomorékká. Még több fájdalmat szerzel be magadnak. Akkor mi lesz? Jössz ide sírni, hogy ugyan mivel érdemelted ezt ki?

Őszintén sajnálom kérdező, ha soraimban kárörvendezést vélsz felfedezni. Igaz lehet, amit megállapítottál magadról:

"Közben mindenkivel cinikus vagyok, csak a hibákat keresem, mindent és mindenkit elítélően kezelek."

Én mindössze fel akartalak rázni, kirángatni a deprimáltságból. Hogy sprőd modorban tettem ezt? Igen! Sajnos így távolról ez az egyetlen mód, hogy segítsek; okot adok rá, hogy rajtam vezesd le a dühöd egy részét.

Tanár volt a párod? Nemrég megkerestek privátban is hasonló problémával, csak ott diák/tanár viszonylatban kérdeztek.

Egyébként én nem tartom olyan haj, de nagyon szerencsésnek magam, amiért kigyógyultam az agyhártyagyusziból. A halál ugyanis sokkal jobban fáj a hátramaradottaknak, mint annak, akit éppen elragad. Mi, férfiak, különben sem az élettiszteletünkről vagyunk híresek. Bennünk inkább a faj-, és nem a létfenntartás ösztöne diktál. Előbbiben meg már rég megtettem a magamét. :-))

Ami az időm elb*zását illeti; jobbára csak munkaidőm üres perceit töltöm itt, segítőkészségem, és tűnő grafomániám kielégítése céljából.

Nem a kérdésre válaszoltam?

"Ilyenkor csak az idő segít. Ő a nagy gyógyító. Hagyni kell, hogy tegye a dolgát."

Tudom, hogy közhelyszámba megy, de az egyetlen igazság ebben a témában.