Miért csinálják ezt velem?

Gyerekkoromban folyton megaláztak, semmibe vettek nem tekintettek embernek.

Most,hogy felnőtt vagyok,így 28 évesen isez a helyzet. Vagy szemetek velem az emberek, vagy semmibe sem neznek. Nincsenek barátaim, egy lánynak sem kellek. A munkahelyemen is ki vagyok rekesztve,nem foglalkoznak velem a többiek ,míg egymással tisztelettel,jó kedvvel beszélgetnek. Az egyik kollégám rendszeresen tart otthon házibulit,ahová szinte mindenkit meghív,és ezt csak nem rég tudtam meg. Engem annyiba sem néz,hogy megkérdezze, volna-e kedvem. Valamelyik nap előttem kérdezte a többieket egyenként, hogy ''jössz- jössz-e'' tőlem meg nem. Rám sem nézett... Annyira rosszul esik,hogy így kell élnem. Semmibe vesznek,nem vagyok ember senki szemebe, kirekeszt a tarsadalom, mint valami rohadt gyilkost. Nem bantok soha senkit, nem ártok nekik, semmi okot nem adok arra,hogy ezt érdemeljem. Sokat jár a fejemben az öngyilkosság, gyűlölők élni . Soha nem fogok számítani senkinek. Miért kapom én ezt?