Segítség! Negatív rekordokat döntögetek barátkozás, ismerkedés, haverkodás terén! Miért csinálják ezt velem? És miért zavar az ezt követő magány, mint az ami amúgy is megvolt?
De komolyan... Röhögni vagy sírni kellene ezen, magam sem tudom.
Ilyen esetek voltak:
- Az egyikükkel levleztem, de kerek 6 hónapja nem ír vissza, csak vakít. Nem is fog... De akkor miért nme mondja a képembe, hogy nem akarok írni már neked?
- Leveleztem egy másik emberrel aki felvesz skype-ra csak azért, hogy NE kelljen a levelekre válaszolni mert most le van tudva azzal hogy ritkán lép be :D Mekkora már.
És ez csak két eset :D Számát nem tudom mennyien tűnnek el levezés közben, vagy kezdenek el leszarni a skype-on, pedig én a legjobbamat adom, igyekszem a legjobban csinálni a dolgokat.
Komoly baj nme lehet velem sokan kedvelnek - állítólag - de én ebből nem érzek sokat. Olyan távoli haverságok, megfigyelések ezek.
Riasztó lehet nekik, hogy én simán írok többezer szavas leveleket válasznak, mindenre reagálok... És hogy egy fiatal szar vagyok, az idősebbek számára, a saját korosztályom pedig nem mozog velem egy húron. Vagyis én velük. Így viszont addig tart egy beszélgtés amíg meg nem tudják mennyi idős vagyok. 23? Ja, akkor túl fiatal. Mrt néznek vagy 30-nak.
És az ezek utána magány, rosszabb mint ami eredeileg volt. Nem értem mi a baja velem az embereknek? Ennyire hulladék lennék?
Nagyon nem jó ez, kezdem még azt a kicsi hitem is elveszteni ami eddig is megvolt. Hajlok a totális bezárkózásra, ami sajnos a fiatalkori halálhoz vezetne, ami annyira nem lenne jó.
#1
Ezzel van pár probléma
1.Szóban nem fejzem ki magam olyan jól, olyan szépen, mint írásban.
2.Élőben elég esetlen vagyok, nem érzem magam biztosan. "magabiztosság" olyan nálam nincs :S
3.Kinéztem... Tragédia :D Még havernak se szoktam jó lenni emiatt elsőre, max ha összezárnak valakivel és előjöhet a szeméyiségem. Anélkül kuka :(
És elkesrít az a sunyiság ami ezek mögött van. Hazudozás, hogy miért nem ír vissza... Álságos felvételek más chat formákra hogy azzal le legyek tudva... Satöbbi. Nagyon elszomorító. Ennyire én lennék a szar, a hulladék akivel mindent meg lehet csinálni?
válasza:"mindenre reagálok"
A probléma egy része ebből gyökeredzik, ez a másik személy számára úgy jön le hogy nagyon kétségbeesett vagy, és valamilyen szinten távolságtartóbb lesz.
Én személy szerint annyit javasolnék hogy felejtsd el az interneten való ismerkedést, és inkább próbálj meg személyesen kapcsolatot teremteni az emberekkel. Lehet hogy valakinek bejön az internetes haverkodás, számomra az összes eset ugyanúgy végződött. Ki kell lépni a nagyvilágba, nem minden esettbe egyszerű, de ha nem adod fel hamar megtérül a befektetett energia, új tapasztalatok, új ismeretségek.
#3
Pedig én csak a legjobbamat akarom nyújtani, még így is azon agyalok sokszor, hogy nem-e hagytam ki dolgokat vagy lett felületes, hányaveti amit írtam nekik.
Egyelőre nekem is ugyanúgy végződnek - de élőben meg annyia béna vagyok ebben, hogy az már fájdalmas. Sosem érzem magam olyankor úgy, hogy "na ez most jól ment" hanem elemezem, agyalok, kombinálok és nézem vissza magamban, hogy vajon mindent jól csináltam az adott lehetőségekhez képest? Mit kellett volna másként... Élőben halk vagyok amúgy, és sokszor a NEGYEDÉT SE hagyják elmondani annak ami a fejemben van, ami zavar. Úgy érzem nem tudtam tökéletesen elmondani amit szerettem volna és ez valahol bizonytalanná tesz.
válasza:Minél több energiát fektetsz abba, hogy írj a másik fél számára, annál kisebb lesz a válaszüzenet tartalma, vagy nagy eséllyel figyelmen kívül hagyják azt.
Ne feledd hogy mint minden kapcsolathoz, ehhez is két személy kell, hiába teszed bele szíved, lelked ha a másik félt ez hidegen hagyja, fel kell tudnod ismerni hogy igen XY valóban érdeklődést mutat, vagy sem. Utóbbi esetben tanuld meg ignorálni.
A másik, túl sokat töprengsz olyan dolgon amin nem kellene, szimplán túlbonyolítod a dolgokat, ennek meg pont hogy magától kell/kellene jönnie. Nem úgy fejezted ki magad az adott szituációban ahogy azt kellett volna? Már megtörtént nem tudsz ellene mit tenni, ez van, fölöslegesen agyalsz rajta.
#5
De pont ezaz, hogy miért van ez így... Tudom ki az aki leszar, azoknak nem is írok hosszan. De akin érzem hogy ő talán igen... Na nekik írok bazu sokat.
Magától kellene jönnie, ezt annyirszor hallom különféle dolgok kapcsán úgymint: szerelem, csók, szex, barátságok... De egyik sem jön. Ha nem teszek semmit mondván "magától kell jönnie!" akkor az lsz hogy senkivel nem beszélek és egyik em történik meg. Így muszáj nekem előremozdítani a dolgokat. De akkor meg már "nem magától történik" vagyis nem leht jó. Megőrjít ez a paradoxon.
válasza:Néha riasztó az, ha sokat írsz. Én személy szerint nem szeretem ha valaki több oldalas leveleket ír és ezzel sokan vannak még így
És ha valakinek nem vagy szimpatikus, akkor szerintem ne akadj ki azon, ha úgy oldja meg az ügyet hogy nem ír vissza. Így valamivel egyszerűbb, mert megspóroltok egy kellemetlen magyarázkodást és neked is rosszul esne, ha
egy elutasító levelet kapnál, amiben azt ecseteli, hogy miért volt rossz levelezni veled
válasza: válasza:Rendben, bizonyos szintig helytelenül fogalmaztam, magától természetesen nem lesz semmi, értsd inkább úgy hogy ennek természetesnek kell lennie, és nem úgy hogy arra törekedsz, hogy mi lett volna a helyes döntés (olyan egyébként sincs) mert úgy már erőltetett lesz.
A legfontosabb jelenleg számodra az lenne, hogy kitudj alakítani magadban egy kis önbizalmat. Nagyon sok esetben az a titok nyitja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!