Normális, hogy 17 évesen ennyire félek attól, hogy egyedül maradok?

Megtalálod az igazit hidd el :) csak te már érettebb vagy és komoly kapcsolatra vágysz, de a korosztályod még nincs ezen a szinten. lehet hogy 25évesen fogsz majd egy 17éves csajt aki szintén érettebb lesz a korosztályánál és akkor találod meg az igazit, na számold ki hogy akkor most hány éves még az a csajszi?? :P

komolyra fordítva. én is ilyen voltam mint te, komoly kapcsolatot akartam már 15-16éves koromtól ahogy elkezdtem csajozni, és persze felsültem újra meg újra, hónapokig "gyászoltam" hogy nem jött össze vagy vége lett volt hogy évekig. Aztán megtaláltam a nagy szerelmet, aki mindenkit überelt addig és minden volt fájdalmat feledtem mellette még akkoris amikor még nem is jártunk. és mit ad Isten vele is vége lett, képzelheted mit éltem át. Aztán sokkal később rájöttem hogy hülyeség az egész, hülyeség rágörcsölni, hülyeség azon agyalni hogy lesz e valakim vagy nem úgyse látok a jövőbe azt sem tudom mi lesz holnap? nemhogy évek múlva ha magam leszek.. időpocsékolás ezen agyalni pláne depizni miatta mert ezzel csak azt éled el hogy a jelened elpocsékolod egy alternatív szar jövő képén való szomorkodás miatt. Vedd lazára, élj a mának, ne fuss olyan csaj után akit nem érdekelsz, ha az egyikkel nem jön össze ne gyászold kezdj egy másikkal, majd az élet megmutatja melyik marad végül melletted, te annyit tehetsz ez ügyben hogy készen állsz, hogy nem hanyagolod el magad, hanem mindig a maximumot nyújtod, nem tudod mikor vagy melyik buszon, melyik buliban vagy melyik utcán futsz össze valakivel ezért mindig a jobbik formád hozd. És érzelmileg sem kell túl mélyen kötődnöd senkihez idejekorán, ráérsz akkor elmélyíteni a kapcsolatot és akkor száz százalékig kiismerni a másikat ha már jártok egy ideje. Ennyi a nagy titok :) remélem segít neked