Hogy mondjam el anyukámnak? Félek, nem venné komolyan, mert "mégy gyerek vagyok", pedig úgy érzem, ezzel egyedül nem tudok megbirkózni, és sokat jelentene az ő/szakember segítsége.

Szóval.. Nagyjából másfél éve szenvedek a depresszió tüneteitől (Ha igaz,amit az interneten találtam erről) Nem lelem örömöm azokban a dolgokban, amikben eddig igen.

Rengeteget alszom. Napközben egyedül vagyok.. Ekkor az a baj, hogy nem tud meghallgatni senki.. Este pedig a családom etölteti rám azt a bizonyos "minden rendben" álcát. Szeretnék segítséget kérni, de nincs kitől.

Egy szerelmi csalódás állhat a rossz közérzet hátterében, mert amióta megtudtam, hogy a fiúnak egy éve(!!!!) párja van, akivel igencsak közel kerültünk egymáshoz, sokkalta rosszabbra fordult minden. Ostobaságok fordulnak meg a fejemben, és megijeszt, hogy amikot rámtörnek ezek a gondolatok, ártok magamnak. Esélyem sincs felnőttel megbeszélni, mégcsak a barátaimmal sem. Nem is igazán tartom velük a kapcsolatot. Magányos vagyok, belefulladok a problémákba. De egyedül nem tudok változtatni rajta. Mit tegyek?