Ti gondolkoztatok már azon, hogy miként fogtok majd meghalni? És ha igen, mire tippelnétek?

amikor elegem lesz a sok sz@rságból, akkor megoldom. Remélem nem élem meg az 5. x-et.

Valószínűleg agyvérzésben, vagy valamilyen szívproblémában. Félreértés ne essék, nem vagyok beteg, voltam kivizsgáláson is, amin természetesen soha semmit sem találtak, de amilyen állapotban érzem magam az utóbbi néhány évben, ebből kifolyólag erre tippelek. Majd kiderül :)

A családban sokan voltak rákosak, köztük anyám is, bár ő elvileg meggyógyult. Szóval szerintem vagy én is rákos leszek, vagy valami autó balesetben. Vagy beveszek egy doboz altatót.

No hát én nem voltam ellene semmi jónak pia, cigi... Többszőr begyógyszereztem magam, nem kicsit.. Zabálok, zsírosat, cukrosat. Ha van itthon pia az nem sokáig. Nem sokat mozgok. Szerintem a májam fog bekrepálni. 37 vok.. Nő. Hát kb 10-15 év, ha addig nem üt el egy busz.

Nálunk öröklődő a magas vérnyomás, nekem már 16 évesen kimutatták hogy magas...azóta sportolok, diétázom és a normális értéket súrolja. Azonban ha már nem leszek képes a napi szintű sportra valószínű az fog elvinni vagy a gyógyszerek mellékhatása :)

Szeretnék fájdalommentes halált, de az autóbalesetre tippelek. Esetleg kiégek 40-50 éves koromra, de remélem annál tovább nem fogok élni.

Nem tudom, de valószínűbb az, hogy valamilyen halálos nemibetegségben minthogy öngyilkosságban. Sokszor, sokat gondoltam az öngyilkosságra s talán pont ezért már meguntam az ehhez hasonló elméletek gyártását. Valószínűleg, ha rámtörne egy szélsőséges lelkiállapot, akkor már nem az öngyilkosság lenne az első gondolatom, hanem elkezdenék keresgélni örömlányok, borbélyházak, pénzért kufircolós lányok után. Amikor még fiatalabb voltam sokszor ugyanígy gondoltam, hogy majd ha elérem ezt és ezt a kort, akkor majd befejezem az életemet. Ehhez képest: 34 éves vagyok és szinte minden nap megtapasztalom azt, amit eddig remélni sem mertem. Utánamnéznek az utcán olyan lányok és nők, akik eddig kutyába sem vettek, nekem nyomják a feneküket a trolibuszon elég durván és vigyorognak rám mint a vadalma amelyik már megérett. Most döntöttem úgy, hogy vállalkozásba kezdek (és ehhez még továbbképzésen is részt fogok venni), most cseréltem le az ütött-kopott 15 éves kori nejlonhúros gitáromat egy felső kategóriás elektroakusztikus, fémhúros jazz gitárra... Nem tudom pontosan, de azt gondolom, hogy az elkövetkezendő 10 év lesz életem csúcspontja minden tekintetben, szex, karrier, művészetek (akár egy saját zenekar), szóval minden. Szerintem a következő tíz évben fogom mindenben az eddigi legjobb formámat hozni s nem nagyon izgat egyelőre, hogy mikor és hogyan fogok meghalni. Inkább jobban érdekel, hogy 45 éves korom után lessz-e vajon annyi pénzem, hogy kersztül-kasul beutazhassam a világot, Amerikát, Nyugat– és Észak–Európát, az óceániai és karibi szigetvilágot, a távol keleti országokat stb. Minden vágyam, hogy egyszer egyik nyáron keresztülmotorozzak (vagy keresztülautózzak) a keleti partról a nyugati partra, útszéli motelekben szálljak meg, esetleg a hátsó ülésen ott legyen a lányom vagy a fiam (aki még messze van a megszületéstől is). A cél természetesen CA, hogy honnan azt még nem tudom, de talán NY vagy FL... És ezt majd csak olyan 45-55 éves korom körül szeretném véghezvinni. Szóval 14-18-20-30-35-45-55,de még 60 éves kor után is van élet, tehát aki elmúlt ennyi vagy annyi idős, az még nem feltétlenül szerepelt le. A nagyapám 74 évesen még sétálni járt fel majdnem minden hétvégén a János-hegyre, 79 évesen halt meg szegény és nem végelgyengülésben, hanem betegség miatt... A szomszédom 80 éves és még vidáman beül az autóba minden nap... Plusz ott van még az orvostudomány rohamos fejlődése, egész biztos, hogy 10–20 éven belül már képesek lesznek halálos betegségeket egy doboz pirulával meggyógyítani vagy akár lassítani az öregedés folyamatát! Úgyhogy Te a kis mimóza lelkeddel ne keseredj el, mert amennyit eddig éltél annak kb. a felére sem tudsz visszaemlékezni teljesen biztosan, kristálytisztán... Továbbá még lehet kétszer annyi idő áll előtted, mint amennyin eddig kénytelen voltál keresztülevickélni... Gondolj bele, én most vagyok 34 éves és ennek kb. csak a felét éltem le felnőttként, teljesen tudatosan. A másikfele a gyerekkorom meg a kamaszkorom volt (atya-világ, hogy mennyi szeszt benyakaltam kint a Szigeten a szakadó esőben rockkoncerteken ugrabugrálva, így utólag el sem hiszem), amiből szinte alig emlékszem valamire. És akkor még hátra van jó esetben mégegyszer ugyanennyi, amit viszont már teljesen tudatos felnőttként fogok leélni...