Mit csinálnátok a helyemben? Van még kiút?
Eléggél el vagyok keseredve. Minden napom ugyanúgy telik. Van egy munkám, amit otthonról csinálok, ki sem kell mozdulnom hozzá.
Nagyon gyakran gondolok az öngyilkosságra, teljesen lehangolt vagyok.
Szar gyerekkorom volt, de azt most nem részletezem. Olyan furán viselkedek emberek között is. Sosem szólok hozzá senkihez. Mostanában sírni sem tudok, pedig olyan szivesen megtenném. Pszichológusnak sem tudok megnyílni. Barátaim vannak, de velük nem beszélek ilyen dolgokról, nem akarom őket terhelni. Kezdem nagyon feladni, és ez félelmetes.
Manapság egyre gyakoribb az ilyesfajta probléma. Felnőtt egy generáció, aki nem az udvaron/utcán játszott a szomszéd Ferikével, hanem a számítógép gombjait nyomogatta. Nem tanultak meg, nem tudnak normális emberi kommunikációt folytatni, főleg nem tudnak új ismeretséget kötni.
Csak egy megoldás van, kérdező. Meg kell erőszakolnod magad, és akármennyire kényelmetlennek érzed is, emberek közé kell menni, és beszélgetni velük.
Nem a számítógép előtt nőttem fel. Én még játszottam a "szomszé d Ferikével".
13 voltam mikor számítógépet kaptunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!