Ti mit tennétek a helyemben?

23 éves budapesti joghallgato fiu vagyok.

A szuleim szinte egymas utan, 2 ev elteressel haltak meg, nagyon kozel alltam hozzajuk, nagyszeru csaladot alkottunk es Ok is remek emberek voltak, igazi peldakepek a maguk nemeben.

2 idosebb batyjam (feltestverek) van, mind a kettojuknek sajat csaladjuk es sikeres intenziv karrierjuk van.

Van egy baratnom, akivel 5-ik eve alkotunk egy part, szeretem, o a mindenem.

Viszont olykor olykor ram tor a kegyetlen magany, az igazi ures tatongo egyedullet es semmivel nem tudom csillapitani ezt az urt.

Tul fiatalnak erzem magamat ahhoz, hogy egyedul legyek, es a maganyomat csak a parom tudja nem csak csillapitani, hanem megszuntetni. Viszont vele nem olyan mint reg, ugy erzem, hogy nem a szerelem, hanem a szeretet tart mellette. Imadom mint embert, o az edesanyam, az edesapam, a nagyszuleim es a legjobb baratom is egyben. Persze vannak barataim, sok lehetosegem van elutni az idomet, de en minosegi tartalmas pillanatokat szeretnek megelni.

Tobb lehetosegem volna megcsalni ot, de nem akarom elarulni, megis vonzz az ismeretlen.