Mivel töltsem el a hátralévő éveimet?

Sziasztok!

26 éves vagyok, és az eddigi párkapcsolati próbálkozásaim, legalább két tucat randi, mindig kudarcba fulladt. Volt ugyan néhány, amikor tetszettem a hölgynek, de akkor pedig ő nem tetszett nekem, de az esetek 90%-ban velem volt a baj.

Igazából lelkiekben már feladtam a dolgot, elkönyveltem, hogy sose lesz már kapcsolatom.

A probléma igazából az, hogy az életem ezt leszámítva egészen élvezhető. Szerető család, sok barát, jó munkahely, biztos egzisztencia. Csak párkapcsolat nélkül az egészet értelmetlennek érzem.

Az öngyilkosság kézenfekvő megoldás lenne a problémámra, csak nem akarok fájdalmat okozni az engem szeretőknek, illetve tartok tőle, hogy létezik túlvilág, és minden irányzat szerint meglehetősen kellemetlen dolgok várnak ott az öngyilkosokra. Illetve nem is tartanám korrektnek a dolgot, mert rengetegen élnek nálam rosszabb helyzetben, és velük szemben ez nem lenne korrekt, ha ők nem adják fel, nekem sem szabad.

A kérdésem az lenne, hogy párkapcsolat nélkül mivel töltsem el a hátralévő éveimet? Eddig a karrieremre koncentráltam, és az működött is.

A következő ötleteket találtam eddig ki.

1.) Cégalapítás. Ez kitöltené az összes időmet, és úgy érzem, ha létrehoznék valami maradandót a semmiből, úgy talán nem lenne teljesen hiábavaló az életem.

2.) Segíteni másoknak. Jótékonysági szervezeteknek, pénzzel és a munkámmal. Van is az a mondás, hogyha egy embernek segítettél, akkor már nem éltél hiába.

3.) Testépítés. Kitölti az időmet, csökkenti a feszültséget, és önbizalmat ad. Meg talán kicsivel több esélyem lesz egy párkapcsolatra.

Utazni is szívesen mennék, bejárni a világot, eljutni minden kontinensre, anyagilag tudnám is finanszírozni, csak nincs akivel mehessek. Vagy menjek egyedül, hátha utazás közben rájövök valami fontosra magammal kapcsolatban?

Hogy őszinte legyek, elég sok gonosz dolgot elkövettem másokkal szemben az eddigi életem során, és sajnos nem sikerült mindent jóvá tennem, így nem tartom igazságtalannak, ha ezért a magányos élet a büntetés. Vállalom a tetteimért a következményt, ezért sem akarok öngyilkos lenni.

Ami a legjobban bánt az az, hogy csalódást okozok a szüleimnek és a családomnak. Tudom róluk, hogy nagyon szeretnének unokát, és fáj, hogy ezt nem tudom nekik megadni.

Köszönöm, hogy elolvastátok.