Vajha mennyi időn belül fogok éhkoppot szenvedni, ha úgy döntök, hogy kivonom magam ebből a nyálkás, elkárhozott társadalomból és felköltözök a hegyekbe puritán, lemondott szerzetesi életet élni?

Bocsi, az elején a kis versike véletlenül maradt benne a szövegbe; de nem baj, így utólag felfogható akár mottónak is... :-)

#12–13: köszönöm szépen ezt a minden tekintetben érdemekkel rendelkező és megtisztelő hozzászólást. Írónak lenni igazán szép, jelentőségteljes és nem tagadhatom le, hogy tényleg a magam részéről is áhított dolog. Csakhogy ott van a kenyér meg a hajlék szükséglete, amelyekhez az anyagiakat kizárólag írásból képtelenség előteremteni. A felvevőpiac nagyon kicsi, sajnos az olvasási kultúránk jócskán alulmarad más országokéhoz képest. Tehet ezen a területen csak nagyon kevesen, mindössze néhányan tucatnyian tudnak igazán érvényesülni és ezek az írók, más művész emberek hiba nélkül el is osztják egymást között a rendelkezésre álló kártyákat úgy, hogy rajtuk kívül másnak megnyikkani sincs esélye. Igaz, írni hivatásból kell és nem pénzhajhászásból, ezzel egyetértek, de azért nem baj ha az ember nem hal éhen a pennával vagy a táblagépével a kezében. Akkor lenne esélyem a tehetségemből megélni, ha mondjuk angolul irodalmi nyelven lenne lehetőségem írni amihez jó pár évet nyelvi környezetben kellene töltenem. Erre egyszer talán lesz is lehetőség, de addig sajnos nincs más választásom, mint valamiféle üzleti tevékenységbe ütni az orromat vagy valóban leszerződni remetének – egyik sem aranyhajú leányálom, ahogyan mondani szokás. Anyanyelvi fordítót megfizetni ugyanúgy kalifák mesés kincseibe kerülne s nyilván csak hatalmas kínszenvedés árán hozná meg az elvárt eredményt. Hogy kedvelem–e a gyakorit és hiányozna–e? Ha trendi akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy nem hiányozna; viszont ha nem akarok füllenteni, akkor azt kell mondanom, hogy kedvelem és valószínűleg hiányozna is hosszabb idő után. Van itt egyfajta diaszpóra közösség, akik többnyire a Facebookról kiszorultak talán az érzékenységük, a kötöttségeket és szabálykövegést nem annyira preferáló személyiségük miatt. Cserébe viszont sokan közülük rendkívül kreatívak, a birkaszelleműekkel ellentétben i kább szabadszelleműek és figyelemreméltó módon képesek a gondolkodásra.

Egyelőre az a meglátásom, hogy az élet nem egyéb, mint egy hihetetlenül óriási vicc, tehát egyetlen aspektusát is felesleges halálkomolyan venni. Lám, még a politikusoknak is kijár a lábuk a cipőből és hasra esnek a hátsó lépcsőn pusmogás közben, ha nem vigyáznak. ...hát nem egy vicc az egész? Az ember a természet annyira szerencsétlen és rozoga tákolmánya, hogy csak a vicc kategóriában érdemes megemlékezni róla. :-) Szeretni kell és jól lesz minden, még pszichomókusra sem lesz szükség, beállhat inkább "zőcséges"kiskereskedőnek... :-) Love & Peace, szeressetek hát mindenkit akit csak lehet! [link] És soha ne azoknak higgyetek akik még az élő fában is a férgeket keresi (azaz mindenben csak a rosszat látják), kivéve ha nem harkály az illető! :-) Hamvas és József Attila hatalmas emberek voltak, mindenkinek fejet kell hajtani művészi és filozófiai nagyságuk előtt. Ilyen volt egyéb Dsida Jenő is, csak Őt kevesebben ismerik...

Éhenhalás régies kifejezéssel.

Ez annyira szép vers, hogy nem volt pofám megszólalni utána, inkább élveztem azt a bennsőséges, tiszta és fennséges csendet, amit ez a vers megteremt! A költőnek egyáltalán nem voltak barátai, egész életében magányos volt, úgy tudom...