Van itt olyan 25+os, aki úgy lett szinte remete, hogy nem érzi lúzernek magát?

Oké én nem vagyok 25+os, de ugyanez van velem is.

Az se zavarna, ha hónapokig nem beszélnék szinte senkivel. Nincs igényem új kapcsolatok kialakítására, és olykor a meglévőket is soknak érzem.

Pár éve ébredrem rá, hogy ez így nagyon nem lesz jó, mindig lemondtam a programokat, bárhová csak emberek közé ne. Mostmár viszont küzdök az alapvető természetem ellen, akkor is megyek ha nem akarok, és olykor vannak pozitív visszajelzések ami segít abban h nem adjam fel, és ne forduljak be teljesen

Végképp nem érzem lúzernek magam, és nem is volt senki akit leépíthetnék. Velem valahogy nem akartak barátkozni az emberek, bár ennek nem értem az okát.

27F

Kisebb mértékben rossz mint hiszed.

Válaszolva, van és én is ilyen vagyok.

Én egy emberrel beszélek minden nap, többi csak élethelyzeti "kényszer" miatt van.

Ne félj tőle, de legyél nyitott új emberek megismerésére és keress személyiségedhez megfelelő ismerősöket.

Én még nem vagyok 25, de elég vegyesek az érzéseim. Amikor emberek közelében vagyok, alig várom, hogy szabadulhassak, mert iszonyat módon fáraszt a társaságuk...amikor meg magam vagyok, néha úgy érzem, becsavarodok magányomban. :/

Nem tudom, mi ebből a kiút.

#6

Alapvetően vágysz a társaságra csak nem mindenkiére, a megoldás talán az lenne ha találnál olyan embereket akikkel jól megvagy, van valami közös bennetek; hasonló érdeklődési kör, hobbi, gondolkodás mód stb. Így sokkal könnyebben eltudnád viselni a körületted lévőket.