Mit tegyek egy unalmas, már kb. visszafordíthatatlan élettel?

Sziasztok! A mai nap lett elegem ebből az életből, és szeretnék rajta változtatni, de nem tudom hogyan. Leírom a történetem, remélem lesz aki elolvassa, aki megteszi és tud válaszolni, annak nagyon köszönöm. 16/f vagyok, aki egy szegény családban él egy olyan városban, ahol semmi szórakozás nincs és senki nem ismer senkit. Már ált. iskolában beköszöntött hozzám a magány, mert kiközösítettek. Konkrétan 8 évig szüntelen terrorban éltem. 2012-től depresszióba estem, majdnem öngyilkos lettem, mert semmim nem volt. Ekkor estem az internet csapdájába. Onnan teljesen kocka életet éltem, nem ismertem a kinti világot, a nyarakat a gép előtt töltöttem. Ekkor nagyon meg is híztam, van rajtam 40 kg fölösleg. Jött a gimi, azt hittem jobb lesz, de nem, mert messze jártam be Budapestre és elit gimibe, mert jó tanuló voltam egy gyenge ált. suliban, és felvettek oda. Onnan eljöttem a saját városomba tanulni, de nem lett sokkal jobb. Lett pár barátom de sajnos mint mindenki ebben a városban, kockák. A régebbi barátaim, akiket még az ált. suliban innen-onnan szedegettem össze, most normálisakká váltak, és velük próbálom felvenni a kapcsolatot, de mindhiába, mert mindig visszautasítanak valami miatt, hogy találkozzunk, bár tudom hogy hazudnak, mert kockák ők is. (ma is próbáltam 4 embernél, mindhiába) Hobbim nincs, céljaim nincsenek. Egész napom abból áll hogy suli, hazajövök, eszek, gépezek és alszom, a hétvégék/szünetek felkelek, gépezek, eszek, alszok. Nem tudok edzésre vagy valahova elmenni, mert nincs pénze a szüleimnek, kajára is épphogy. Nagyon féltenek, munkába nem engednek el, régebben pedig azért nem engedtek el biciklizni például, amikor az ált. sulis emberek adtak egy esélyt nekem, mert a szüleim utálják, ha vannak barátaim, ezért sose voltak, nem támogattak ebbe, sőt. Semmi ötletem nincs már, mert ha kimegyek a parkba az vagy üres, vagy csak visszautasításokat kapok, mert kövér vagyok vagy mert csak ilyenek a városomba lakók. Köszönöm ha elolvastad.