Tudnátok segíteni?

A leírás alapján te aszociális vagy, nem antiszociális. Nem tudom, nem derül ki, hogy valami gátlás miatt nem tudsz beszélgetni, tehát szorongsz vagy rosszul érzed magad társas szituációkban, ez inkább szociális fóbiára utalna, vagy egyszerűen hallgatsz, nincs kedved megszólalni, vagy egyszerűen nem tudsz mit mondani. Biztosan vannak beszélgetés közben gondolataid, ezeket kellene némi szűrés után elmondani a beszélgetőpartnernek. Nem kell mindig szellemesnek lenni, sokszor akad olyan beszélgetés, amikor nincs is helye ilyesminek. A barátnőd valószínűleg ismer, nem kell parázni ezen, vannak olyan barátságok, amiket a nagy csendek jellemeznek. De ezt meg is tudjátok beszélni. Még azt a dolgot a kiránduláson is.

Ennek a dolognak nincs köze butasághoz vagy felszínességhez vagy okossághoz. Lehet, hogy ilyen a személyiséged. Van, akinek ez jön be.

Nem vagy se aszocialis se antiszocialis se semilyen szocialis.

Az a megoldas hogy hatarozd el hogy szotlanul fogsz setalni a baratnoddel es csak akkor beszelsz ha o mond valamit. Es figyeld meg hogy masnap is lesz nap es nem torteni semmi tragedia, lehet hogy eszre sem veszi a baratnod. Ha meg megkerdezi hogy miert nem beszelsz mond azt hogy most epp nem jutott semmi eszedbe.

"én általában jól is érzem magam egyedül, amikor azt csinálom, amit akarok és nem kell megbeszélni mással, hogy most csináljuk ezt..."

Ha jól érzi magát egyedül, akkor szívesen van egyedül.

A szorongás, hogy nem tud mit mondani, simán lehet amiatt, hogy "elvárásként" tekint erre, pedig igazából nem érzi feltétlenül szükségét a beszélgetésnek. Ha eddig nem szerzett "rutint" ebben, akkor ez nehezebben megy. Ez is gyakorlás kérdése.

Tizenöt éves vagy, még bőven kialakulóban a személyiséged, most könnyebb ebbe vagy abba az irányba vinni. Gyakorolni kell előbb a barátnőddel, aztán a tágabb baráti-ismerős körrel. A barátnőd ezt megértheti, főleg, ha hasonlóak vagytok.

Teljes hozzáállás változtatás kell.

Ilyen szövegre túl sok mindent lehet írni.

Írj rám, jelezve segítség kérést és segíteni fogok.

Aggódó típus vagy, de kicsit sem reménytelen, ez a feszengés elmúlik majd. Leginkább az segítene, ha kicsit "tét nélkül" kezdenéd kezelni a társas pillanataid, nem minden áron megfelelni, és ha nem sikerül azt nem tragédiának élni meg. Kicsit mint a lámpaláz, mikor valaki kiáll színpadra, fél attól mennyire fog jól szerepelni, majd pont emiatt a görcsölés miatt bukik bele. Hús-vér ember vagy, szabad hibáznod ahogy körülötted mindenki más is szokott. Senki sem tökéletes, nem is kell. Az valahol unalmas is lenne.

Izgulás helyett amit írtam, próbáld meg "tét" nélkül és spontán vinni a napjaidat. Mellesleg, korodhoz képest nagyon értelmes benyomást keltesz, és nem csak a lassan kirívónak számító helyesírás miatt, eleve az egész fogalmazás és hangnem, kizártnak tartom, hogy ne lenne jó beszélgetni veled, élvezet volt olvasni. :-)