Van még hozzám hasonló céltalan, öngyűlölő és reménytelen ember (bővebben lent)?

Ez a generácitok betegsége.

35 éves vagyok, rengeteg barátot, családtagot vesztettem, nagy szerelmeket.

Nincs olyan, amiből ne lehetne felállni, és tovább menni.

Megadni magad könnyű, harcolni nehezebb.

Olvasd el a Békés Harcos útját, vagy nézd meg.

Változtass pl öltözködési stílust. Hanyagold a tisza cipőt bő farmerral és a 6 számmal nagyobb pólót valami mamaféle kötött pulcsival. Lehet valakinek kényelmes, de nem ízléses kinézetre.

Sulival nekem ugyanez volt, utáltam mint a sz*rt, de én inkább elmentem dolgozni, annak több haszna van mint tanulni és pazarolni az éveimet olyanra, amit nem szeretek. Tehát vegyél erőt magadon és keress munkát.

Barátokat meg szerezni kell, el kell járni ismerkedni, nem hiszem el, hogy nincs egy ember sem akivel beszélgetnél suliból vagy valami. Ha nincs, akkor az már nehezebb gond. Körülöttem mindig volt ember és előbb utóbb mindenkivel jóba lettem, sajnos nem tudok abban tanácsot adni, hogy a semmiből hogyan építkezz (értem ezalatt, hogy nicns barátod és hogyan szerezz ha senkivel nem beszélsz).

Ami pedig a fő dolog: LEGYEN ÖNBIZALMAD. Meg kell ám mutatni mindenkinek, hogy igen is kemény fából faragtak téged.

#11: Nem hinném, hogy ez generáció kérdése lenne. Én 33 éves vagyok, és akár én is írhattam volna magamról, amit a kérdező írt, legfeljebb egy pár dolog eltéréssel.

Megoldást én sem találtam. Régebben azt hittem, hogy idővel jobb lesz, majd kinövöm, stb, de nem lett jobb, sőt, inkább csak rosszabb.