Én is egy visszahúzódó személyiség vagyok. Nehezen lazulok el, nem vagyok soha a társaság középpontja. Nehezen nyílok meg. Szinte soha nem mondom, hogy épp mi a bajom. Még a legjobb barátomnak is nevezhető személynek sem, mert figyelembe veszek minden egyes lehetséges opciót, amiért nem jó megnyílni, vagy éppen tudom, hogy ha megnyílok, vagy ellazulok, akkor az nem mindenkinek tetszik, vagy ha kifejtem, hogy mi a bajom, akkor az nem mindenkit érdekelne, vagy nem tudnék az adott illetővel beszélni róla -nem miattam.
Elég csendes vagyok, nem beszélek feleslegesen.
2016. máj. 10. 21:57
Hasznos számodra ez a válasz?
2/8 Inessential válasza:
Nálam az idő során alakult ki, egyéb okok, történések következtében.
2016. máj. 10. 21:58
Hasznos számodra ez a válasz?
3/8 eznemlényeges válasza:
Engem 2 évig szivattak az iskolában, ez idő alatt lettem ilyen. addig teljesen nyitott voltam. Emiatt dührohamaim is vannak, s nincsenek nagyon érzéseim, szociopatára utaló jelek. Csak pár emberrel beszélek, akikben megbízok, egyébként senkiben sem bízok meg. Mindig figyelem az embereket, mikor próbálnak megtámadni, s én hogyan ölhetném meg az illetőt a leggyoorsabban. Én csak visszahúzódott vagyok, nem félénk. Szerintem ennyi elég lesz.
2016. máj. 10. 22:05
Hasznos számodra ez a válasz?
4/8 anonim válasza:
Én kicsiként egyáltalán nem voltam visszahúzódó, csak megpróbáltak letörni, piszkáltak, általános iskolában tanárgyerek voltam és kapásból az elsős tanítónénim rászállt a kollégái gyerekeire, tőle nagyon paráztam, anyai nagyanyámnak mindig lehetetlen volt megfelelni, így óvatosságból visszahúzódóbbá váltam. Aztán mikor idősebb lettem, először csak nagyanyámnak kezdtem merni visszaszólni, aztán minden jött magától. Nem estem át a ló túloldalára, de a falakat lebontottam addig, amíg nekem is eléggé biztonságos, és másoktól sem zárom el magam. Azt hiszem, ha hagynak kibontakozni, eleve ilyenné váltam volna, csak sokkal korábban, mert a mostani énemet érzem leginkább önmagamnak, a zárkózott énemmel nem éreztem igazán jól magam, de akkor úgy éreztem, hogy csak így tudom megóvni magam attól, hogy bántsanak.
2016. máj. 10. 22:17
Hasznos számodra ez a válasz?
5/8 anonim válasza:
is-is
Tehát örökletes dolgok is vannak benne, meg van amit tanulni is lehet. Nyilván legtöbb esetben a szüleink mintáit tanuljuk meg, csecsemő-kisgyermekkorban.
2016. máj. 10. 22:18
Hasznos számodra ez a válasz?
6/8 anonim válasza:
Ugyanolyan vagyok, mint Inessential.
Nálam nehéz megállapítani miért is lettem/vagyok ilyen. Talán eleve ilyen a személyiségem és a kiskori történések csak felerősítették ezt.
2016. máj. 10. 22:18
Hasznos számodra ez a válasz?
7/8 anonim válasza:
Nálam később alakult ki, főleg nagyobb csalódások után.
2016. máj. 10. 22:24
Hasznos számodra ez a válasz?
8/8 anonim válasza:
Általánosban eléggé félénk voltam, (bár inkább azt mondanám, hogy csendes) aztán középsuliban "vagánykodtam", ezt úgy kell érteni, hogy szívesen jártam koncertekre(mert volt kivel), illetve jól elszórakoztattam a barátnőket.majd ahogy vége lett és lett egy-két párom/barátom, majd szakítottunk, azóta teljesen visszahúzódtam, én szívesen barátkozom, mert néha rossz egyedül, csak a valóságban is jó lenne.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: