Aki egyedül él az miből merit erőt?

A kávéból.

...

Szóval, alapjáraton utálom az embereket, mert idegesítenek. Tömeg az utcán, a buszon, metrón. A többség még idióta is, de különben meg rosszul érzem magam, mert folyton egyedül vagyok. Vannak barátaim, csak a munkabeosztásunk miatt nagyon nehezen tudunk összehozni egy-egy találkozót. Egyedül élek, magányos vagyok, de nem úgy, ahogy sokan értelmezik. Nem férj kell nekem vagy élettárs, hanem olyan emberekkel személyes kapcsolat, akikkel valamilyen szinten azonos az érdeklődési körünk. Én képzőművészeti suliba jártam, imádtam, de ahol most élek, saját magamon kívül senki sem érdekelt alkotásügyben. A barátokkal el lehet menni császkálni meg beülni valahova, de nekem marhára hiányoznak a közös firkálások és a közös projektek. Ezért vagyok magányos. Miből merítek? Olvasok, utazok és rendezvényekre járok. Bár lehet, hogy én már megszoktam vagy jobban viselem másoknál. Mindig van valami örömteljes dolog, amit várhatok, egy megbeszélt találkozó, szabadság vagy animecon. És munkahelyen? Azt úgy élem túl, hogy munka közben nem a munkára gondolok, hanem egészen másra. És jót csevegek a munkatársaimmal, már amelyikkel lehet. Többnyire üres fecsegés, de néha azért van tartalom is. Azokból később barátok lesznek.

Az emlékeiből, mondjuk. Ha szerencséje van és vannak. Meg a reményeiből, hogy lesz még jobban is. Dolgozni sem mindenki tud járni, van, aki beteg, és csak orvoshoz tud járni, meg kezelésekre. Lehetnek kisállatai, jól lehet beszélgetni velük.

Ebben az egyben istenáldása a számítógép, mert a gépen lehet kapcsolatot tartani.