Mikor megoldás az öngyilkosság?!?!?!?!?!

Jaj ne legyetek már ilyen idealisták, nem mindig lehet változtatni.

Nos, nekem ilyenkor mibndig a következő esetek ugranak be:

1. Gyógyíthatatlan, pokoli fájdalmakkal járó betegség. Már a fél fejed egy tumor, a legdurvább fájdalomcsillapítók mellett is csak szenvedsz és senki nem tud tenni semmit, tudod, hogy hamarosan meghalsz, de nem akarod az utolsó hónapokban ezt a kínt s szeretteid szenvedését. Semmit nem nyersz a vegetálással.

2. Szintén betegség, de nem fáj fizikailag, mindössze lassan elhülyülsz, s akár évtizedekig vegetálsz növényként, akár tönkretéve szeretteid életét, akik lassan elfelejtik, milyen is voltál normálisan. Megintcsak zéró értelme van így maradni - OK, biztos van ember, aki szeretettel és a szépre emlékezve teszi tisztába az embert, de én ezt sem akarnám semmiképp. Az emberi méltóságom azért mégis...

3. Elkapott az ellenség (vagy hamarosan el fog), megszökni nem tudok, de megölni magam valahogy még igen. Ha nem teszem, kínvallatás és ha nem vagyok elég erős vagy túl ügyesek, az elveim, bajtársaim elárulása lesz az eredmény, amit halál követ.

Vannak dalok, amik arról szólnak, hogy minden rossz elmúlik egyszer. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy az író mit szólna, ha egy balesetben elvesztené mind a 4 végtagját. Eltelik egy hónap, egy év, 10 s még mindig nem nőttek vissza...

Van helyzet, amikor nem lesz minden szép és jó, ha elszántan változtatni próbálunk. Vannak esetek, amikor egy erős, pozitív lélek felülemelkedik bizonyos nehézségeken (de a példáimban az sem segít), de vannak gyengébb, pesszimistább vagy akár igényesebb emberek, akik mély boldogtalanságban vegetálnak bizonyos sérüléseknél. Volt egyszer egy szép, fiatal lány, aki percekig égett egy autóban, de sajnos kimentették. Életben maradt, megvakult, persze haj, köröm, ilyesmi nyomokban sem, keze bot... Nem akart élni, de még arra sem volt lehetősége, hogy megölje magát. Nem tudom, mi lett vele, de nagyon sajnálom szegényt.

Soha. Lehet öngyilkosnak lenni (én is gondolkozom rajta, hogy megtegyem), de nem oldasz meg vele semmit. Nem tudom, téged miért foglalkoztatnak ilyen dolgok, hogy konkrétan miért kérdezed.

Vannak olyan esetek, amikor valamennyire megérthető az öngyilkosság (pl. olyan gyógyíthatatlan betegség, ami lassú és fájdalmas halállal jár, vagy lassú leépüléssel), de ilyenkor sem biztos, hogy ez a helyes döntés.

A kereszténység, bizonyos keleti vallások és az én gondolkodásom szerint is szent az élet, nem szabad megsérteni. Az Istentől kaptuk (akit most tök mindegy, hogy nevezünk, nem muszáj pont a keresztény Istenre gondolni). Az Isten(ség) az, aki mindent megalkotott, lelkével pedig megszentelte a világot, életet adott bizonyos teremtményeinek (növények, állatok, gombák, emberek, prokarióta és eukarióta egysejtűek). Ha még egy undorító galandféreg, vagy egy kullancs (akik az emberek életét is veszélyeztetik) is méltó az életre - mert Isten megengedte, hogy létezzen, sőt, Isten nélkül nem is élhetne semmi -, akkor az ember, ami/aki a legfejlettebb élőlény, aki kiemelkedik az állatvilágból, még inkább szent. A Biblia szerint mi vagyunk "a Szentlélek temploma" (v.ö. 1Kor 6,19.) Pál szavai igaz, hogy a szexuális téren elkövetett bűnökkel kapcsolatban mondja ezt, de az öngyilkosság ugyanúgy ezt a templomot gyalázza meg. A test, a lélek, sőt, maga az Élet ellen követ el bűnt az, aki megöli magát vagy egy másik embert. Aki öl, Isten fölé helyezi magát. Csak Neki van joga dönteni életről és halálról.

Most lehetne kérdezni, ha tényleg így gondolom, akkor miért foglalkoztat mégis a gondolat. Már így is hosszabb hozzászólást írtam, mint akartam volna, azt pedig nagyon hosszú lenne kifejteni.

Egy off kérdés: minek egy tucat írásjel a kérdés végere?

A kérdéshez:

Röviden: ha már nem tudod elviselni az életet.

Hosszabban:

Az öngyilkosság soha sem megoldás, csak egy nem befolyásolható folyamat gyors lezárása.

( Pld.: egy betegségnél a megoldás a gyógyulás lenne - az öngyilkosság nem megoldás, hanem az elkerülhetetlen előbbre hozása, ezzel sok szenvedés elkerülése.)

Ostoba dolog a mások/ hozzátartozók érzéseire hivatkozni ebben a kérdésben.

Ha attól az embertől, aki odáig jut, hogy véget vet az életének, elvárja valaki, hogy tekintettel legyen másokra, az önzés! Aki így gondolkodik, az nem az öngyilkosságra gondoló lelkivilágát, hanem a saját érdekeit tekinti fontosabbnak.

Miért kellene egy embernek, pld. egy gyógyíthatatlan halálos betegség miatti több hetes/ hónapos szenvedést elviselnie, csak azért, hogy a rokonokra ne nehezedjen "teher"?

Meg fog halni - mitől kisebb a teher a hozzátartozón, ha végig nézi, ahogy hónapokig szenved?

"Vannak olyan esetek, amikor valamennyire megérthető az öngyilkosság (pl. olyan gyógyíthatatlan betegség, ami lassú és fájdalmas halállal jár, vagy lassú leépüléssel), de ilyenkor sem biztos, hogy ez a helyes döntés. "

Hanem mi?

A saját szenvedés, és a környezet szenvedésének megnyújtása?

Mert egy ilyen betegnél nem csak ő szenved.

#18

Nem azt mondtam, hogy a halálos betegeknek is tilos az öngyilkosság. Persze, senkit sem buzdítok. Mindenkinek a maga döntése.

Csak azt mondtam, hogy NEM BIZTOS, hogy ez a helyes megoldás. Az öngyilkosság nem old meg semmit. Lehet, hogy valaki tényleg sokat kell, hogy szenvedjen egy betegség miatt. Két dolgot tehet: vagy megvárja a lassú és fájdalmas halált, vagy előbbre hozza azt. Ha végez magával, akkor nem oldotta meg a problémát, de, ha megvárja a halált, azzal sem oldana meg semmit. (Egy betegségnél meg talán az lehet a legrosszabb lehetőség, ha valaki végez magával, mert csak pár, szenvedéssel teli éve van vissza, majd pár hónap múlva megtalálják a gyógymódot.)

Tehát az öngyilkosság

- sosem jó dolog (ha pl. érzelmi okai vannak, akkor másoknak is fájdalmat okoz vele az ember).

- nem old meg semmit, legfeljebb megrövidíti a szenvedést.

- bizonyos esetekben részben elfogadható, de akkor is bűn. Ha van túlvilág, akkor lehet, hogy ott is szenvedés követi. (Mondom: LEHET!) Ha nincs semmi a halál után, akkor viszont tök mindegy.

- az öngyilkos is egy emberi életet olt ki - de az is lehet, hogy többet, pl. szerelme/anyja/stb. utána megy, mert nem tudja feldolgozni a halálát.

Nagyon szélsőséges élethelyzetekben.

Minden kb ötszázadik/ezredik öngyilkosnak van olyan helyzete, ahol tényleg jobb.

Nem olyan nehéz eldönteni ha brutálisan felvilágosult vagy 1-2 témában.

#18

"Hanem mi?" Ez véletlenül kimaradt: Szóval, én sem tudom, mi a helyes megoldás. Az is lehet, hogy helyes megoldás nem létezik.

A rokonok ugyanazt a fájdalmat élik át, ha az ember pl. rákban hal meg, vagy, ha öngyilkos lesz. A halál a lényeg. De az öngyilkosság egy sokkal nehezebben megérthető dolog. Csak azok képesek igazán megérteni, akik már elgondolkoztak rajta.

Én, annak ellenére, hogy bizonyos dolgok miatt gondolkozok rajta, mégis valahol érzem, hogy nem igazán helyes dolog.