Mit csináljak? Már nem bírom tovább lelkileg.

Nemsokára 18 éves lány leszek. A szüleim elváltak, a családom szétszakadt, testvéreim nem foglalkoznak velem, csak anyukám van nekem, de neki is sokszor más fontosabb. Apukám nem foglalkozik velem, kivételezik. Alig keres, fontosabb neki a barátnője, aki utál engem és folyton elzár aputól. Megszabja mikor és meddig találkozhatunk stb. Apunak elég jó fizetése van, de még gyerektartást sem fizetett sokáig. Sajnál tőlem mindent. Volt egy barátom, másfél évig együtt voltunk, fél éve szakítottunk mégis szeretem még. Ő volt nekem a támasz, első nagy szerelem. Csak ő volt nekem. Még mindig beszélünk, találkozunk, csókolózunk. Hol azt mondja szeret, hol azt hogy nem, teljesen tönkretesz engem. Barátom nem nagyon van, a gondjaimat magamba fojtom, a sok stressz miatt magasvérnyomásos beteg lettem. Apu barátnője "elcsalogatja" őt a városból, el akarja költöztetni hogy távolabb legyen tőlem, pedig így is keveset látom. Szegények vagyunk, és nagyon sok a gondunk én mégis nagyon jó tanuló vagyok gimnáziumba, mert keményen küzdök a jövőmért. Erős lány vagyok de nem bírom már, szükségem van valakire! Teljesen magányosan harcolok az életbe. Mit tegyek, hogy ne legyen ennyire nehéz? Segítsetek! :(