Az normális, hogy csak attól, hogy a szabadidőm 95%-át ha egyedül töltöm, egyfajta ingerlékenység, stressz gyűlik bennem?

persze hogy normális!:/ sajna mindenkiben benne van ez az érzés, még ha próbálják is letagadni, azért időnként mindenkiben előjön a gondolata a nemegyedüllétnek! :c

viszont én azt ajánlom, hogy gondold végig, miért nincsenek barátaid: nincs önbizalmad?->miért nincs önbizalmad?->mit tehetsz hogy viszont LEGYEN önbizalmad? stb:)

mert tudom hogy milyen érzés ez, és én nemrég kezdtem el végiggondolni a fentebb leírtakat, és mióta dolgozok rajtuk, egészen jól haladok, lehet hogy hamarosan bemegyek a városba, erre-arra, önbizalmat, jókedvet gyűjtök, azzal hogy megbarátkozok magammal, kihozom magamból a legtöbbet, és legyőzöm a más emberek előtti szégyenérzetemet!:) aztán lehet majd benézek szórakozóhelyekre is, és szépen így probálom felépíteni a dolgokat!:) és csak ajánlani tudom neked is!

mert egyébként én is szeretek egyedül lenni, de amikor belegondolok, hogy másoknak mennyivel színesebb életük is lehet, és hogy milyen jó lenne átélni, hogy több embert ismersz, többeknek vagy fontos, stb. és ilyenkor jövök rá, hopp és már el is pazarlom az életemet, a fiatalság kihasználása nélkül, végig féltékenyen másokra, akik különböznek tőlem. amikor erre ráeszmélsz eléggé bántó tud lenni, de ösztönözzön inkább arra, hogy ki kell használni ezeket az örömöket, amíg csak lehet, mert később lehet hogy bánkódva fogunk visszanézni, hogy mi a fenéért ültünk otthon egyedül, amikor még fiatalok voltunk és olyan sok mindenre lett volna lehetőségünk?

Normális teljesen, elején velem is ez volt, igaz az már évekkel ezelőtt volt. Aztán ha az ember megszokja és el tudja magát foglalni akkor azért el lehet lenni.

Én van hogy hetekig a kapun se megyek ki.

Nos, én mindig szerettem egyedül lenni, de nyilván mások vagyunk. Ha hasznosan, nem pedig lábat lógatva töltöd az idődet, az talán segíthet, pld. írás (akár blog is), kertészkedés, állatgondozás, horgászat, olvasás, barkácsolással, ami érdekel...

De alapvetően az ember társas lény, és ha veled hasonló érdeklődésű embereket keresel, könnyebben találhatsz beszélgetési témát. Önkénteskedés, filmklub, jógaklub, sport, tánc...hetente 2-3 alkalom, mégis barátokat szerezhet.

Munkahely? Iskola? Egyetem? Ha csak mindig egy valaki mellé ülsz le pld. menzán, már ismeretséget szerezhetsz. Ne félj kezdeményezni, ha oda ülsz hozzájuk és érdeklődsz felőlük (Hogy vagy? Igen? Hogy hogy? Ó, értem...de kitől/hol kaphattad el? Más is megbetegedet a családból? -nyilván nem az idegesítő kíváncsiskodásig) fontosnak fogják érezni magukat. De mindig őszintén érdekeljen amit kérdezel, mert ha nem, azt megérzi az ember!