Hogyan tudnék ebből kitörni?
Megpróbálom rövidre fogni. 23 éves vagyok, mindig jó tanuló és rendkívül becsvágyó voltam. A szüleim sikeres üzletemberek. Én azonban kamaszkorom vége óta egyre kevésbé találom a helyemet. Nem sikerült megvalósítanom önmagamat. Itthon mindent, de tényleg mindent megkapok, minden nap főznek rám, takarítanak, kimossák a ruháimat, stb. Szinte semmi elvárás velem szemben. Nem nagyon járok sehova, nincs életem. Úgy érzem, valami nagyot kéne alkotnom végre, le kéne tennem valamit az asztalra, pl. külföldön kéne tanulnom (tanultam, de idő előtt hazajöttem), vagy egyáltalán, kéne valamit nyújtanom a képességeimből, de egyre kevésbé érzem magam képesnek rá. Nem értem, mi történik velem. Egész nap itthon penészedek, gépezek és alszom, mint valami szellem. Apám szeretné, ha folytatnám, amit ő csinál, de én nem akarom. Nem tudom, mit akarok. Semminek nincs tétje az életemben, semmire nem vagyok rákényszerítve. Le se tudom írni, mennyire nyomasztó ez. SEMMI nem történik az életemben. Itthon vagyok, gépezgetek, tévézgetek és kész. Egyetem utolsó évében vagyok, készülök valamennyit, aztán szívok egy csomót a halogatásom miatt és szevasz. Kollégiumba kellett volna költöznöm. Egy szégyennek érzem az egész életemet.
Nem tudom, miért írtam ezt le, tudom, hogy igazából ez nem kérdés. Ha bárkinek van valami benyomása, gondolata, szívesen elolvasom.
Szerintem igen is nagy az elvárás veled szembe és saját magaddal szembe is, és az a baj, hogy nem kapsz elég szeretetet. Leírásod alapján üres az életed, és ha még nem is érzed teljesen, de a későbbiekben ez kiégéshez vezethet.
Ezt a mondatodat nem értem: 'szívok egy csomót a halogatásom miatt és szevasz' Mit halogatsz??
Az egy dolog, ha valakinek az anyagi megadatik, de ott vannak az érzelmek is. Mi a helyzet a társasággal?
Valamiben biztos jó vagy, mindenkinek van tehetsége, vagy legalább jó valamiben. Az egy másik dolog, hogy nem kell maximalistának lenne, és mindenki a 0-ról kezdi. Ha anyagiak megadatik,én biztos sok mindenben ki próbálnám magam, mert abból tanulunk az életben ha megtapasztaljuk milyen. Találj ki valamit, vagy csak utazz el egyedül, merj belevágni új dolgokba.
"Ezt a mondatodat nem értem: 'szívok egy csomót a halogatásom miatt és szevasz' Mit halogatsz?? "
Mindent. Egyetemi munkákat, házi feladatot, prezentációt, szakdolgozatot, ami éppen van. Sportolást, nyelvtanulást. Az egész életem egy halogatás már jó ideje. Kórosan.
"Az egy dolog, ha valakinek az anyagi megadatik, de ott vannak az érzelmek is. Mi a helyzet a társasággal? "
Hát, ez az. Nincs. Illetve, természetesen vannak barátaim, jó barátok, de nincs egy állandó, szűk kör, és olyan se nagyon van, aki közel lakik hozzám. Olyan is kevés van, aki azonos érdeklődésű velem.
"Valamiben biztos jó vagy, mindenkinek van tehetsége, vagy legalább jó valamiben. Az egy másik dolog, hogy nem kell maximalistának lenne, és mindenki a 0-ról kezdi."
Nagyon sok mindenben jó vagyok, és valahol pont ez a baj. Kisgyerekként már nagy volt a lexikális tudásom, ismeretterjesztő könyveket olvastam, megjegyeztem a rovarok rendszertanát, magyarból, nyelvekből nagyon jó voltam és kb. minden könnyen ment. Emiatt elhitettem magammal, hogy valami elképesztő zseni vagyok (bár a környezetem is segített). Való igaz, hogy versenyekre jártam és helyezéseket értem el, tele volt az ellenőrzőm dicséretekkel és mindig a legjobb tanulók között voltam, de zseninek nem tartom magam. Így, egyetemistaként látom, hogy az igazán kiemelkedő emberek már gimi alatt kutatási területet választanak és erősen specializálják magukat valamire. Nálam ez kimaradt. Azt hiszem, a legnagyobb probléma (a megfelelő társaság és élmények hiánya mellett) az, hogy nem volt mellettem egy intelligens, képzett felnőtt, aki felkarolt volna, mentorált volna, és segített volna helyrehozni az önképemet, hogy se alacsony ne legyen az önbecsülésem a csajok és barátok hiánya miatt, se el ne szálljak a versenyeredményeimtől és ne követeljek túl sokat magamtól. Tévhitek alakultak ki bennem. Pl. az, hogy bizonyos dolgokból képtelenség megélni, és hogyha biztos keresetet akarok, akkor kénytelen vagyok olyat tanulni, ami nem is érdekel, mert az megy. Nagyon megbántam, éveket vesztegettem el, és további sérüléseket gyűjtöttem be. És nem tudom, hogy az a valóban ígéretes és eleven személyiség, ami kamaszkorom elején még voltam, visszatér-e valaha és az a tehetség, ami valóban megadatott, de csak a csírája van meg, kifejlődik-e valaha. Pl. a zenei érzékem is nagyon jó, zongoratanár is mondta (hallás után le tudok játszani sok mindent). De oda se jártam, mert egyedül éreztem magam, és nem volt kedvem.
"Ha anyagiak megadatik,én biztos sok mindenben ki próbálnám magam, mert abból tanulunk az életben ha megtapasztaljuk milyen. Találj ki valamit, vagy csak utazz el egyedül, merj belevágni új dolgokba."
Igaz, amit írsz, de hogy éreznéd magad, ha 23 évesen a szüleid pénzéből próbálnál még ki mindenféle új dolgot? Mert az egy dolog, hogy anyagilag megadatik, de azáltal én vajon helyes irányba fejlődök, hogy ezekre a hobbikra más pénzét költöm? Oké, szóval 23 évesen már keressek rá én pénzt. De akkor meg nem adatik meg anyagilag. Pl. nagyon szeretnék megtanulni sárkányrepülni meg búvárkodni, de ezek drága mulatságok. Akármeddig meg nem élhetek a szüleim pénzén. Szóval jó hátterem van, de ahogy önálló leszek, ez már nem igazán számít szerintem. Ugyanúgy meg kell állnom idővel a saját lábamon, mint másnak, csak nálam ez nem egy véresen komoly tényező, mert pl. a tanulásomban továbbra is támogatnak a szüleim.
válasza: válasza:De egyébként tudod mi a probléma azokkal akik ide jönne sírni, a kilátástalannak vélt helyzetük miatt?
Az, hogy bárki bármit mond, bármilyen jó tanccsal jön nektek úgyis lesz rá egy kifogásotok!
Tök mindegy miről van szó, valami akadályoz titeket!
Tudod ki a legnagyobb akadálya annak, hogy változz? TE MAGAD
Tudod, miért vagyok ilyen dühös?
Mert én is ilyen voltam, és egyszerűen nem bírom elviselni az ilyen embereket. Csak fetrengenek az önsajnálatban, és azt várják.... Igazából nem is várnak semmi,igazából egy jóváírást vártok a társadalomtól, hogy jól van az így, látom nem vagy képes többre, ht akkor maradj!!
Teljesen mindegy ki mit mond, milyen nagyszerű ajánlatot tesz, úgyis lesz valami jó kis kifogásotok rá.
Nézzétek már, magatokba! Ilyen vagy? Nekem nem kell bevallani, de legalább magaddal legyél őszinte. Majd ha túl vagy a belátáson jöhet a szembenézés, belátás nélkül úgy sem leszel képes változni, mert akármit is tolnak eléd, te ellököd majd
válasza:Rögtön az első válaszoló labdáját lecsaptad. Önkénteskedj
Jön rá a válaszod, hogy nem erre vágysz, valami többet szeretnél. Azt akarod, hogy sikeres legyél, hogy felnézzenek rád. Csak azt felejted el, hogy ez nem fog az öledbe esni, ez nem egy olyan dolog amit csak úgy minden tétlenkedő megkap
Azt mondod nincs szabdidőd mert rengeteg dolgod lenne, de mégsem csinalod. Nem elhanyagolható, hogy pont azokat a dolgokat nem csinálod amik előrelendítenének, amik azt eredményeznék, hogy elismert legyél, hogy felnézzenek rád.
Hogy hol a kifogás?
Az egész életed egy NAGY KIFOGÁS.
Minek állsz egy helyben ha látod, hogx értelmét vesztette az egész, akkor minek tartogatod? Fordítsd ki a négy sarkából, és kezd máshogy, máshonnan. Fejlődni akarsz, mert téged ez tenne boldoggá mégsem csinálsz semmit, és ezért nem vagy boldog, talán ezért nem is érzel erőt magadban folytatni, vagy újra kezdeni. Ha ez nem paradoxon akkor semmi!
Ki kéne lépni ebből a körből, megállni és kívülről nézni, mit kéne ezen helyrerakni, hogx majd mikor visszaszállsz szívesen tedd
És itt jön, hogy a 8. válaszoló kérdését nem is igazán nézted. Hobbi? Mit szeretsz?
Azt mondod tehetséges vagy, akkor keresd meg azt amit szerersz és csináld azt. Hobbi szinten is lehet eredményeket elérni, tiszteletet kivívni a tehetséggel.
Pl a zenélés, azt mondod, hogy nem volt hozzá kedved, ezért otthagytad, most meg félsz hogy nem bontakozik ki a tehetséged. Akkor most érdekel ez téged vagy sem? Ha nem érdekel, akkor nem mindegy mi lesz vele?!
Ha pedig érdekel, akkor kezdj el foglalkozni vele!
Egyszerűbb mint gondolnád. Mi kell az életedbe a boldogságodhoz? Ami kell, benne hagyod, ami nem kell megszünteted és újat szerzel helyette
Ne tudd meg hányszor fogadtam már meg, hogy nem reagálok az ilyen kiírásokra. De nem tudom megállni, mert segíteni szeretnék. Aztán midig ugyanaz a vége, aki ide jött sírni, végül már nem reagált azokra amiket írtam, és több mint valószínű tovább tengette életét úgy ahogy eddig.
Én azt remélem, hogy te mint okos, értelemes ember, belátod,hogy ez így nem jó, és lesz bátorságod lépni... Először kilépni, szemlélődni, rendet rakni, majd visszatérni!
Sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!