Hogyan kerülhetnék bele a mindennapok drámáinak a sodrába? Kifejtés lenn.

Az a helyzet, hogy évek óta nem nagyon beszélek senkivel, sőt, egyetlen barátom sincs. Korábban az töltötte be a mindennapjaimat, hogy rendezzem az adósságaimat, rendbe tegyem a házat. Nagyjából 7-8 hónapja van rendes állásom, bár a fizetés kevés, de nagyjából ki tudok jönni. Viszont amióta (viszonylag) minden rendben, teljesen ellaposodtak a hétköznapjaim. Minden hétvégén vagy filmet nézek, vagy tv-ben ami van, de normális esemény nem történik velem. Nincs egyetlen barátom sem, nincs senki a környezetemben akivel meg tudnám osztani őszintén a dolgaimat. Sosem volt barátnőm és valahol érzem idebenn legbelül, hogy a dolgokból ez a kiszakadás egyszerűen nem jó. Lassan már nincs miről beszélni más emberekkel, kollégákkal, teljesen kifogytam az olyan dolgokból, amivel értelmes hozzászólást lehet produkálni bármihez is. Alapvetően nem vagyok egy szószátyár típus, de ahogy körülnézek és a környezetemben azt látom, hogy minden ember van valaki más emberrel, mindenki tud valami értelmeset szólni a másikhoz, én lassan saját magam egyre jobban kívülállónak érzem és ezeket a szempontokat figyelembe véve sincs jól minden. Hogyan nyithatnék mások felé? Min változtassak? Van egyénként köztetek hasonló helyzetben lévő ember?

24/F