Mi ad nektek erőt a mindennapok túléléséhez?

"Nem értem, mit keresek ezen a világon. Mindig álomvilágban éltem."

Lehet, hogy az álmok megfejtése végett vagy a világon, csak ma már az álmoknak sajnos vajmi kevés jelentőséget tulajdonítunk. De attól még te kutathatod, végső soron, hogy mi végre vagy itt, csak te válaszolhatod meg.

"Nem akarok senkinek sem megfelelni."

Ez jó dolog.

"Túl nehéz."

Hohó, ha könnyű lenne, akarnál? Szerintem te meg akarsz felelni másoknak, ugyanakkor az akarod, hogy olyan legyél, aki nem akar megfelelni. És ebből adódóan jön, amit mondasz:

"Utálom magamat."

Pedig nincs rá okod. Te vagy az egyetlen, akitől nem szabadulhatsz, a többiektől bármikor. Ezért is jó, ha nem akarsz senkinek megfelelni. De ha nem így van, akkor felejtsd el, amit írtam, ez csak egy feltevés volt.

"Mi értelme a szenvedésnek, harcnak és versenyzésnek?"

Ezt is te tudhatod, hogy számodra mi értelme van. Számomra szinte semmi. Úttalan utakon járok, a saját belső világomat keresem (mondhatni, én is álomvilágban élek, de ez az álom számomra valóságosabb, mint a fizikai valóság, elvégre azt is csak közvetett absztrakcióban tapasztalhatom meg), de itt nem kell senkivel sem harcolni, versenyezni. A cél pedig a szenvedések megszüntetése. A módszerem pedig az alkotómunka, a művészetek megismerése - és ez a válaszom a kérdésedre is, mi ad nekem erőt a túléléshez.

"Bizonyítottam, elértem dolgokat,... nem volt elég az a néhány év megpróbáltatás??? Még idegbetegen sem?"

Ó, nem, nem. A társadalom rossz esetben holtadig szipolyoz. Jobb esetben csak addig, amíg hagyod (még mindig a megfelelési kényszer). Szóval az önutálaton kellene dolgoznod, a többivel nincs gond. Megesik, hogy minden összeomlik, de olyan dolog omlik össze, ami álló korában sem a te javadat szolgálta. Ilyenkor mélypont van, és ez fáj. De a gödör aljából már csak felfelé vezet út (tudom, sovány vigasz). :)

116 111

Hívd ezt a számot, ha valakivel beszélgetni akarsz. Bármiről. Pont az olyanoknak van fenntartva ez a szolgáltatás mint te. Itt beszélgetni fognak veled, ingyenes, ha nem veszik fel, próbálgasd, mert lehet, hogy sokan hívják őket. Mentsd el ezt a számot, és ha nagyon magad alatt vagy, hívd fel, mielőtt valami őrültséget csinálnál. Az életnél nincs fontosabb dolog!

Carpe diem... amúgy tényleg az emberen múlik, ha akar tud változtatni, tapasztalat. Én élvezem az apro jó dolgokat, ennyi elég.

Ha világot építesz amgad köré az se baj, csak tudd meddig van a határa, én is szeretek néha a kis világomba visszavonulni. :)

Milyen verseny? Milyen megfelelés? Milyen harc?

Valamit nagyon rosszul csinálsz, nem csoda utálod, eleged van.

Írj ha kell segítség.

Az, hogy már annyi mindent kibírtam, hogy már jöhet bármi. Így állok hozzá.

Ja és örökzöld módszer nálam az, hogy minél inkább ki vagyok borulva, annál inkább megpróbálom elfoglalni magam. Pl. gimiben tanultam, mint az állat, hogy addig se gondoljak a bajaimra, egy baleset utáni teljes pszichés összeomlás szélén elmentem dolgozni (épp otthon gyógyulgattam, suliba nem jártam, és a semmittevés csak rontott mindenen), most pedig ott tartok, hogy megint összecsaptak a hullámok a fejem fölött, én pedig 2 szakot csinálok már egyszerre + állat módjára edzek.

Nekem ezek sokat segítenek, életben tartanak. Nem tudom, hogy neked miért nem ad sokat az, hogy ha bizonyítottál, elértél dolgokat. A harcnak az az értelme, hogy ne másokkal harcolj, hanem saját magaddal. Megfelelni is magadnak akarj, ne másnak!

ugy, hogy alakitsd ugy az életed, hogy ne tulelni kelljen a napokat. ha rossz a munkád, akkor vagy keress mást, vagy munka mellett tanulj ki valami mást. és pár év múlva azt dolgozhatod amit szeretsz csinálni, és nem szenvedés.

keress barátokat akármi.

de hidd el nekem, egyedül te vagy a boldogsagod útjában.

"ha rossz a munkád, akkor vagy keress mást, vagy munka mellett tanulj ki valami mást. és pár év múlva azt dolgozhatod amit szeretsz csinálni, és nem szenvedés."

+1 (nem én írtam az előzőt, bár a számból vette ki a szavakat)

Konfúciusz mondta (állítólag), hogy: "Válassz olyan munkát, amit szeretsz és egy napot sem kell dolgoznod az életedben."

A versengés nem kötelező, ki lehet belőle szállni. Lélekben mindenképpen. Ölje magát, aki akarja!

Ne utáld magadat! Ez a legrosszabb, amit elkövethetsz magaddal szemben. Gondolj bele, milyen volna egy fedél alatt élni egy olyan valakivel, aki gyűlöl... te éppen ezt teszed, a nap 24 órájában.

Miért utálod magadat? Mit ártottál magadnak?

Ne add fel. Én is megjártam ugyanezt a poklot (és bizonyos értelemben szintén idegbeteg vagyok). Változtattam. Elég meredek módon, rengeteg pluszmunkával, de most sokkal jobbak a körülményeim, legalábbis lelki értelemben, ha anyagilag nem is. Viszont számomra ez lényegesebb. Ne is akarj másnak megfelelni továbbra sem, de azért adj azok véleményére, akik jót akarnak neked! Legalább hallgasd meg őket, mást látnak belőled, mint te saját magadból, és több szem többet lát.

Hogy mit keresünk ezen a világon, nem csak számodra rejtély. Talán éppen egyik dolgunk az, hogy rájöjjünk erre. :)