Nincs semmi értelme az életemnek! Minek kell élni? Lehet azért nem jó az életem mert nem érdemlem meg? Más is érzi ezt? F

Tűzz ki célokat, és valósítsd meg. Nem kell egyszerre, csak szépen apránként. Minden nap egy keveset.

Csak élj! Nem kell foglalkozni a miérttel. A miértre az a válasz, hogy azért, mert anyud és apud szexelt egy jót, lyukas volt a gumi és kiszöktél. Ennyi, ezért vagy. Ezért van mindenki. Élsz, meghalsz és kancsó, ennyi volt, utána már nincs semmi. Az én életemnek sincs semmi értelme, csak csinálom, ami a dolgom, azaz dolgozok. Ennyi. Egyedül is maradok örökre, mert nem lehet senkim, élek a hobbimnak. Megvagyok. Ha meg lesz pénzem túrázni menni, kirándulni, akkor megyek. Ennyi. Te se vedd túl komolyan az életet, nem bonyolult dolog az.

miért lehetetlen megvalósítani?

Leírtam a tényeket és 0%-ban hasznos. ;D Látszik az értelmi szint az embereknél. :D

Ugyanígy érzek én is. Csak én már eljutottam odáig, hogy suliba, szakmába nem nagyon érdemes belekezdenem ennyi idősen. Haverjaim, párkapcsolatom már régóta nincs. Jelenleg semmilyen hobbim nincs. Munkám sem. Ötleteim vannak, de ahogy visszanézek a múltba minden döntésem csak kudarcba fulladt. Elgondoltam hogy lesz, próbálom végre hajtani, kudarcokba ütközök, aztán a végeredmény olyan lesz, amire egyáltalán nem számítottam. Negatív értelemben. Így mindig depresszióba esem. Jelenleg itthon sem tudok semmit se csinálni (nem köt már le semmi olyan dolog, amit a 4 fal között lehet csinálni), de kint is csak hosszú sétákra megyek el, vagy bevásárolni. És várom hogy történjen valami. Tudom ilyenkor szokták a nagyokosok történni, hogy csoda nincs, nem repül a sült galamb a szádba, de én már annyit próbálkoztam, hogy belefáradtam. Mások csak ültek otthon és bezárkóztak, én próbáltam mindig nyitni az új felé, sokadszorra nem jöttek össze a dolgok, így most én is csak itthon ülök. Halál komolyan gondolom azt, hogy el vagyok átkozva, vagy ez van megírva a sorsomba.