Mi van a fejemmel, mi történik velem? Az egyedüllét teljesen megőrjít?

Szerintem ez a "félnőttè vàlàs" eggyik jele. Kezdel komolyodni. Anyit mondthatok hogy valahogy kezdj el a dolgok jó oldalàt nèzni. Talàlj hobbit amit csinalhatsz ami erdekell foglalkozz aval ami fel vidít. Persze nem csak a videojatékkal. Talalj olyan személyt aki fel tud vidítani. Az hogy így gondolkozol szerintem ez àtmeneti dolog viszont ha nem "segítessz magadon" akkor kitudja mikor fog el mulni. Ez az egész fejben dől el. Probalj kicsit pozitivabban gondolkodni.

Egy kicsit megijedtél ettől az állapottól, de hidd el, ez a Te életkorodban és élethelyzetedben akár még teljesen normálisnak is mondható, hozzád hasonlóan sokakkal előfordul, legfeljebb nem tudják hogyan elmondani másoknak. Egyrészről csatlakozom az előttem szólóhoz, a felnőttéválás lassú folyamata az egyik ok — ne aggódj, hamarosan könnyen túl fogod tudni tenni magad rajta. A másik ok pedig a gimnáziumi tananyag, ugyanis a gimnáziumban elsősorban gondolkodni tanítanak, meg jó esetben arra, hogy kialakuljon egyfajta világszemléleted... Megtanuld több oldalról is megfigyelni és értékelni a téged körülvevő világot és az embereket, a felismerés pedig néha nem kifejezetten a legegyszerűbben megy végbe. Éppen ezért egyre inkább kinyílik előtted a világ és rálátásod lesz sok olyan dologra, ami ha úgy vesszük nem éppen mondható szívderítőnek. Sajnos ez a tudás velejárója vagy mellékhatása, ahogyan Te fogalmaztál. Ezzel meg kell tanulni együttélni, de ami ennél még nehezebb: meg kell tanulni megszabadulni attól a kényszertől, hogy meg akard változtatni azt amit nem tudsz megváltoztatni. Tehát ha azt látod, hogy végtelenül egyszerűek és primitívek az emberek, akkor igazad van; de ne stresszelj feleslegesen ez miatt, rövid időn belül egyedül sehogyan sem leszel képes jobbá tenni a világot. Ebben sajnos egy ideig mindenkinek bele kell törődni. (Ajánlom Bocacciot, Catullust és Petrarcát, utóbbit inkább csak mértékkel...) Sokaknak nem sikerült, sokaknak beletört a bicskája, túl kell rajta lépni és abba az irányba elindulni, ami a legjobban foglalkoztat, amihez leginkább tehetségesnek érzed magad. Én ajánlanám Neked a társadalomtudományok iránti érdeklődést, habár azt nem tudom mennyire elviselhetőek számodra a humán tárgyak. Ami viszont fontos lenne, hogy próbálj találni magadnak valami olyan külön elfoglaltságot amiben kedvedet leled és ez által hozzád hasonló korú gimnazistákkal vagy hasonló érdeklődésű más fiatalokkal kötetlenül együtt lehetsz akár csak heti néhány órát is, esetleg hétvégén amikor jobban ráérsz. Lehet ez akár valamilyen művészeti elfoglaltság, képzőművészeti szakkör vagy színjátszókör, bármi ahol találkozhatsz más fiatalokkal a megszokott iskolai keteteken kívül. Esetleg olyan elfoglaltságot keress, amit fiúk és lányok is egyaránt folytathatnak, mert szerencsés ha olyan társaságba jársz el, ahol nem csak fiúk, hanem lányok is előfordulnak. Én pl. fotós és filmes iskolába jártam ennyi idős koromban s tényleg megtaláltam ott a lelki nyugalmamat, rajzolnunk is kellett, amely által kiadhattam a bennem felgyülemlett feszültséget. De persze mindenkinek másra van igénye, találd ki mi érdekel és keress annak megfelelő szabadidős elfoglaltságot. Szóval ne keseredj el, hamarosan ki fogsz lábalni ebből az állapotodból, nemkülönben közeleg a nyár is, amikor lehet majd lazítani kicsit. Ha úgy érzed egyedül nem tudsz megbírkózni a nehézségekkel, akár az iskolapszichológust is felkeresheted aki fog tudni tanácsot adni milyen irányba indulj tovább ha elakadtál. Sok sikert, menni fog!

#2–nek ne írj, mert valami pedofil vagy szektás ember, mindenkinek ugyanezt írja, ne találkozz vele, ha felajánlja ezt a lehetőséget. Lehet, hogy bűnöző vagy pszichopata. Jelentsd a rendőrségen, ha zaklatni próbál. Ha segítséget kérsz valakitől, az csak hivatalos szakember legyen, pl. ahogyan írtam is, az iskolapszichológus. Csak olyan, akit hivatalosan iskolában vagy egészségügyi intézményben lehet felkeresni.