Számít egy ember életében hogy az egész tinikorát otthon a szobájában tölti?

17 éves vagyok és kiskorom óta az időm 80%-t a szobámban töltöm.

Nincsenek barátaim, se ismerőseim.

Lánnyal még szinte 1x sem beszéltem úgy hogy az egy igazi beszélgetés lett volna.

Sosem voltam buliban. Csak farsangokon kiskoromban és banketten...de mindig egyedül kóvájogtam mert kellemetlenül éreztem magam egyhelyben.

A szilvesztert is mindig a családommal töltöm és irígykedem mikor s többi fiatal csoportosan megy bulizni.

Nem ismer senki a kisvárosban ahol élek... Pedig a 70% a fiatal.

És én sem tudom hogy mi hol van benne.

Még puszit sem adott lány 1x sem

Oviban a padon ücsörögten egyedül.

Egyszer elmentem egyedül mcdonaldsba, de gyorsan megvettem a kajámat és ki is rohantam onnan mert 90% ban velem egykorúak voltak ott és nagyon irígy voltam rájuk hogy van életük...

Rengeteg lány volt... Rájuk is irígykedtem hogy más fiú megkaphatjan őket.

Számítani fog a jövőben hogy 25 év (előre leírom) alatt semmi élményem nem volt?

Most úgy vagyok vele hogy ha magányos tinikorom van akkor kit érdekel hogy elmegy felettem az idő? Menjen nyugodtan... Eddig is mindenből kihagytak.