Számít egy ember életében hogy az egész tinikorát otthon a szobájában tölti?
17 éves vagyok és kiskorom óta az időm 80%-t a szobámban töltöm.
Nincsenek barátaim, se ismerőseim.
Lánnyal még szinte 1x sem beszéltem úgy hogy az egy igazi beszélgetés lett volna.
Sosem voltam buliban. Csak farsangokon kiskoromban és banketten...de mindig egyedül kóvájogtam mert kellemetlenül éreztem magam egyhelyben.
A szilvesztert is mindig a családommal töltöm és irígykedem mikor s többi fiatal csoportosan megy bulizni.
Nem ismer senki a kisvárosban ahol élek... Pedig a 70% a fiatal.
És én sem tudom hogy mi hol van benne.
Még puszit sem adott lány 1x sem
Oviban a padon ücsörögten egyedül.
Egyszer elmentem egyedül mcdonaldsba, de gyorsan megvettem a kajámat és ki is rohantam onnan mert 90% ban velem egykorúak voltak ott és nagyon irígy voltam rájuk hogy van életük...
Rengeteg lány volt... Rájuk is irígykedtem hogy más fiú megkaphatjan őket.
Számítani fog a jövőben hogy 25 év (előre leírom) alatt semmi élményem nem volt?
Most úgy vagyok vele hogy ha magányos tinikorom van akkor kit érdekel hogy elmegy felettem az idő? Menjen nyugodtan... Eddig is mindenből kihagytak.
Ja és abból áll egy napom hogy : Felkelek, iskolába megyek, hazajövök, tanulok, utána befekszem az ágyba, zenéthallgatok, elalszom.
Hétvégén meg ki sem mozdulok a házból.
Ha az iskola nem lenne akkor sosem mennék ki.
Mikor nyár van mindig ez van... Ha a biciklizést nem vesszük bele akkor 1 nyáron 5 napot vagyok kint.
Pedig nem is vagyok kocka.
Utálok gépezni.
Próbálj változtatni. Ugyan ilyen voltam sőt most is. Kbszottul bánom már bocsi. Itt vagyok 22 évesen egy ngy senki. Szombat este nézem a tvt mert senkim nincs akivel elmehetnénk vhva. Próbálj változtatni ne kövesd el ugyan azt a hibát mint én..
22/L
Tulajdonképpen mit csinálsz?
Hát figyelt, ezen csak te tudsz változtatni, senki más. A te kezedben van a döntés, hogy továbbra is behúzódsz és siránkozol, vagy teszel is valamit érte, hogy jobb legyen.
Sokszor én is úgy érzem, hogy nincsenek barátaim, akikkel szórakozni járhatnék, meg bulizni, és társaságban se igazán tudok elvegyülni, de ettől azért jobb a helyzet. Sokat szoktam agyalni azon, hogy tudnék változtatni. Próbálj meg te is valamit.
Annyiban előnyösebb helyzetben vagy sok más sorstársadhoz képest, hogy te legalább már most elismered, hogy ez az élet így nem lesz jó és változtatni szeretnél. Ez pedig jó dolog, sokan ott buknak el, hogy egészen a húszas éveik közepén/végén döbbennek rá, hogy elszalasztották a fiatalkorukat, de akkor már késő.
Te 17 éves létedre még bőőőőven időben vagy és nem maradtál még le semmiről.
Egyébként meg csak az előző kommentelőket tudom ismételni: erőt kell venni magadon és el kell kezdened a változást, mert a sült galamb nem fog a szádba repülni.
Én is hasonló helyzetben voltam mint te, még anno, de aztán szép lassan (hangsúlyozom: LASSAN, tehát nem egyik napról a másikra) megváltozott az életem és mára már egész szép kis baráti társasággal büszkélkedhetek, akikkel színesek a hétköznapjaim.
És büszke vagyok arra, hogy ezt el tudtam érni, mindössze az elhatározás kellett hozzá!
22/F
Én is magányos voltam, kb.14 éves koromig, a szüleim miatt, mert nem engedtek ki, és a házba sem jöhetett senki.
Szerintem gyorsan kezdj el élni. Kamaszként nagyon problémás voltam. Egyáltalán nem bánom, sőt, még vadabb lennék.
Valamikor ki kell élni magunkat. Vannak 40-es ismerőseim, akik jófiúk voltak annakidején, most jött rájuk a dilihopp, és nem tudnak mit kezdeni vele.
Szerencsém volt, hogy kamaszként kiéltem magam,mert egyetemen rengeteget dolgoztam.
Játsz Yes man-t, mindenbe menj bele, provokáld magad, feszegesd a határaid.
#9, ezt a választ ma min.4-5-ször olvastam máshol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!