Miért érzem úgy, hogy mindenki hülyének néz?

Mit jelent, hgoy "nem szellemileg"? Tényleg nem tudom. Szerintem ezért tartanak furcsának, mert nem tudják, hogy "mit jelentesz", mint ahogy én sem.

Mint amikor a mozgássérültek mondják, hogy nem kell túlmisztifikálni őket, sokmindent el tudnak intézni egyedül is, de néha jó a segítség, de nem kell túlzásba vinni.

A munkahelyemen is van egy fiatal lány, "nem tudom, hogy milyen", gyengénlátó, éppen ezért kissé bizonytalan a járása, a beszéde, szóval csak köszönünk, kb. 2 mondatot váltottunk eddig a 3 hónap alatt.

A kérdező valószínűleg a testi fogyatékosságát ért "nem szellemi" alatt.

Volt egy idő, mikor én sem tudtam hova tenni egy osztálytársamat, akinek csípőficama volt. Csendes volt, látszott rajta hogy frusztrált, de természetesen próbáltunk vele barátkozni, amiben nem annyira volt partner. Sokszor hárított, nem válaszolt, vagy fogta magát és egy másik padba ült. Mikor megkérdeztük tőle miért ült el, azt mondta, hogy azért mert ahhoz a témához nem tud mit hozzáfűzni.

Ezután elkezdtük odafigyelni arra, hogy mit mondunk. Pl, nem mondunk olyan "Szlengeket" egymás között, hogy "Na, ne magyarázz, mert kirúglak a lábad alól!" vagy a sánta kutyás közmondást, stb. De így sem volt nagy társaság, nemhogy társaságban, még négy szem közt sem.Próbáékoztunk, szerettük volna hogy feloldódjon, de nem ment.

Nem értettük mi a baj, és a mai napig nem derült ki.

Utána gimiben egy másik kerekesszékes fiú lett az osztálytársunk. Vele nagyon vigyáztam, úgy mint az előző lány osztálytársamnál. Megválogattam a szavaimat, másképpen fogalmaztam stb. Nagyon jóba lettünk, majd egyszer eljött velünk 3-ban egy buliba, ahol kicsit sikerült becsípnünk. Akkor kibukott belőle minden aminek csak jönnie kellett. Azt mondta, hogy gyűlöli azt, ahogy rá nézek. Szánalommal. Gyűlöli, hogy mindig keresem a megfelelő szavakat, hogy ne bántsam meg és ha mégis valami rosszat szólok, akkor rögtön elszégyellem magam meg sajnálkozom.

Ekkor elmeséltem neki, hogy az előző mozgássérült barátnőm miatt vislekedtem így, mert azt hittük, hogy így könnyebben felldódik és ez bennem maradt.

Elmondta, hogy ha ezt a lábkirugós poént ellövöm neki, ő azon elneveti magát, nem megsértődik. Mondta h nagyon jó velünk lennie, mert így ugyan olyan embernek érzi magát, mint mi, de hát hisz ugyan olyan ember. :) Nagyon jóban vagyunk a mai napig és imádom őt.

Soha nem él vissza fogyatékosságával. Nem így jut előrébb, nem mások sajnálatából táplálkozik mint sokan. Egyszer borult ki, mikor egy benzinkúton megálltunk osztálykiránduláson és nem volt akadálymentesített közlekedő, mikor ki kellett mennie...

A kérdésedre válaszolva én csak annyit mondok, hogy viselkedj természetesen. Mivel nem írtad hogy mi a problémád (nem is lényeg egyébként) de az is lehet hogy nem értik amit mondasz, vagy erősen gesztikulálsz, vagy hadarsz, akkor próbálj meg lassabban beszélni. Ha a dadogásról van szó, akkor is szimpla önbizalomdoppingra van szükséged! :) Ha látod, hogy nem barátkoznának veled, akkor hagyd a francba. Úgyis lesz valaki, akit nem fog érdekelni semmilyen korlátozottságod. Légy határozott és magabiztos, csináld a dolgod, feladatod, akár egyedül akár csapatban. Ne hagyd hogy ez frusztráljon. Ne légy szomorú és csak fel a fejjel! :)

Ui: ezzel a poszttal nem akartam senkit megbántani, ám ha mégis sikerült, akkor Őszinte elnézést kérek! Bármi kérdésed van írj nyugodtan privit! :)

A felszínes emberek ítélkeznek

Találni fogsz olyat hidd el, akivel teljesen jó kapcsolatot fogsz tudni kialakítani. Csak pozitívan! :)