Egy bántalmazott, autista lány kezdhet új életet egyedül?

eltudna ez csak az ő akaraterején múlik...

sokan úgy állítják be az autizmust, mint valami súlyos betegség, pedig sok esetben nem is az...

ismertem olyan srácot aki szintén autista volt és egyáltalán nem hatott ki a mindennapjaira...mármint nem volt hátránya sem előnye ebből...

én pl hiperaktív, figyelem zavaros vagyok, sokan ezt is túlmagyarázzák, hogy ilyen hátrány olyan hátrány...

én tudom milyen hátrányai vannak, megtanultam velük együtt élni...nem érzem magam kevesebbnek, vagy butábbnak, attól, mert hiperfókusz miatt mondjuk nem emlékszem az előző szavamra...én előnyt kovácsoltam ezekből a dolgokból...

meg lehet tanulni együtt élni ezekkel és felfoghatja az ember mint betegség és probléma forrás...

22F

Én az vagyok, és tudom, hogy különösebb gond nélkül ki tudnék költözni egyedül külföldre, akár eltérő kultúrájú helyre is, ha alap szinten beszélnek ott angolul.

Viszont mind mások vagyunk, szerintem erre nem lehet válaszolni, de hogy általánosságban nincs kizárva, az biztos.

Szerintem tud, bàr tény hogy attól függ mennyire nehezíti ez meg a mindennapjait. Van nekem autista meg aspergeres ismerősöm is, és egyedül is simán meglennének.

Sajnàlom ezt a bántalmazást, nem értem miért képes valaki ilyenre

Személyfüggő. De általában az autik jobban boldogulnak külföldön, mert a szociális esetlenségüket be lehet tudni a nyelvtudás hiányának vagy eltérő kultúrának. Ugyanez működik akkor is, ha valakinek az autizmus mellett más, könnyebben befogadható fogyatékossága van, aminek a tünetei átfedést mutatnak vele. És a pozitívabb visszajelzés csökkenti a szorongást is, ami tovább generálja a folyamatot.

Én amúgy az előző válaszoló ellentéte vagyok, nem kevés autisztikus tünettel, de papír nélkül. Nincs rá szükségem, többé-kevésbé átlátom a hiányosságaim és az előnyeim, és ezek címke nélkül is fejleszthetők, ha nekem vagy másoknak igénye van rá,

és fel is ismerem. Az autizmus amúgy szvsz egy viselkedésminta-csoport, ami máshová be nem sorolható elemekből áll, így nem lepődnék meg, ha a közeljövőben tovább lenne cizellálva. Emiatt is nehéz megállapítani, hogy az adott személyiségű embernek mi a jó, és mi nem, meg kell próbálni, és úgyis érezni fogja, legfeljebb nem tudja megfogalmazni magának, hogy mi a gond.

A bántalmazás szerintem független ettől a kérdéskörtől, annak mindenki ki van téve, akin valamilyen formában megjelenik a bizonytalanság.