Egyetértesz-e vagy cáfolnád, hogy az ember ha egyedül van, akár magányos is, akkor?
Akkor sokkal kötetlenebbül tud mindent intézni, átélni az életében, mert nem kell mindenáron alkalmazkodni? Persze társas lények vagyunk, én is bevallom, jó tartozni valakihez, de nem mindenáron. Nem omlik össze az életem, ha nincs szerelmem, és nem fordulok meg hatalmas társaságokban. Sokan úgyis csak fárasztanak, és elvagyok magamban is. :)
Te mit gondolsz ezekről?
Nemedet és korodat is írd le kérlek! BÚÉK! :)
válasza:nálam az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal
szeretek egyedül lenni, a teljes figyelmemet befelé tudom fordítani és ez elengedhetetlen ahhoz, ha valamit fel kell dolgoznom, vagy tisztáznom magamban
viszont egy szál magam nem szívesen lennék itt a világban, barátokra és társra szükségem van
38 éves nő
válasza:Stimmel. Véleményem szerint a társas lény létállapot alapja a "nem mindenáron", különben társfüggő lényről van szó.
Jó, ha nem érezzük azt, hogy mindig kell legyen körülöttünk valaki. Habár a társadalmunk berendezkedése jobban kedvez az extrovertált személyiségeknek, én mégis jobban sajnálom őket, mint akik jól érzik magukat egyedül is. Utóbbiaknak "csak" tudatosítaniuk kell, hogy semmi baj nincs velük, még ha kívülről furcsának, érthetetlennek is tartják őket. Valószínűleg több introvertált személyiségű ember van, mint ahányon ez meg is látszik, megpróbálnak alkalmazkodni, csak sajnos így nem magukat fogadtatják el, hanem a maszkot, amit magukra vettek.
31F BÚÉK! :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!