Normális az, hogy társaságban ''boldognak'' tettetem magam?

Ha családon kívüli emberek társaságába kerülök (osztálytársak, barátok, stb.) gyökeresen megváltozik a viselkedésem, nevetek és ''boldog'' életet festek le magamnak. Úgymint minta család, sok barát, stb., miközben legbelül azt sikítom, hogy nem oké, nem vagyok jól, segítsen valaki. Képes vagyok otthon órákon át sírni vagy csak szomorkodni vagy csak ülni. Folyton olvasok és eszek és tudom, hogy még jobban el fogok hízni, de nem bír olyankor érdekelni, utána meg konditerembe járnék és úgy érzem kettészakadok belül. Szóval izé ez normális? Vagy van valami bajom? Köszi a válaszokat :) 14/l (<---így működik ez errefele? új GyK tag vagyok, bocsi)