Van itt valaki hozzám hasonló?
Nemrég találtam egy képet és teljesen magamra ismertem.Az áll rajta(nem szó szerint lefordítva) hogy "Én vagyok az a barát,akinek a csoport mögött kell haladnia, ha nem elég széles a járda.Én vagyok az a barát, akinek a szavába vágnak egy beszélgetésben.Én vagyok az a barát,akit hátrahagynak, amikor arra kérem őket hogy várjanak meg.Én vagyok az a barát, akit soha nem hívnak meg hogy együtt lógjon a többiekkel.Én vagyok az a barát, aki ha el akar menni valahová, neki kell hívnia a többieket hogy megbizonyosodjon hogy nem megy egyedül.(Tudom,az utolsó nem sikerült valami érthetőre><)"
Szóval magamra ismertem, és úgy érzem kezdek belefáradni hogy én mindenkivel kedves és segítőkész vagyok, de nem kapom ugyanazt vissza amit adok.Van az iskolán kívül 1-2 olyan barátom akikkel más a helyzet, de sajnos őket ritkán látom.És elég rossz érzés egyedül tölteni minden iskolai szünetet, mert nem hívnak sehova, vissza sem írnak ha írok.Azt elismerem hogy nem vagyok valami nagy bulizós, meg inkább introvertált tipus vagyok, de elég jó barátnak tartom magam, csak senki sem veszi a fáradtságot hogy megismerjen.
Vannak itt hozzám hasonló emberek? Ha igen, ti hogy kezeletik ezt a helyzetet?
16/l
"Én vagyok az a barát,akinek a csoport mögött kell haladnia, ha nem elég széles a járda."
Ez stimmel. Mondjuk nem zavar.
"Én vagyok az a barát, akinek a szavába vágnak egy beszélgetésben."
Ez is stimmel. Többet hallgatok, mint beszéltek, és jobban szeretek írni, akkor nem tudnak a szavamba vágni, és esetleg kiderül, hogy a hosszú mondatomban van egy kulcsszó (pl.: "nem"), ami megadja a lényeget, és helyre áll, ami miatt feltettek egy elhamarkodott kérdést. Jó, tudom tekerni a szavakat, mint most is.
"Én vagyok az a barát,akit hátrahagynak, amikor arra kérem őket hogy várjanak meg."
Ez nem egészen stimmel, ugyanis nem kérem, hogy várjanak meg, menjenek csak, majd utolérem őket. Amúgy ilyenkor többnyire megvárnak. :)
"Én vagyok az a barát, akit soha nem hívnak meg hogy együtt lógjon a többiekkel."
Van benne valami, de mivel nem vagyok kimozdulós, többnyire a házigazda szerepét kapom, ahol lap, hogy én hívok, és ez nekem meg is felel.
"Én vagyok az a barát, aki ha el akar menni valahová, neki kell hívnia a többieket hogy megbizonyosodjon hogy nem megy egyedül."
Ilyet azért nem tapasztaltam, bár gyakran első vagyok az érkezők közül (főleg házigazdaként :D ), azért többnyire el is jön, aki megígérte (bár van egy-két szétszórt ismerősöm, akinél az "igen" és a "nem" bármit jelenthet, és jó, ha valamelyiket egyáltalán visszahallom tőle).
"Azt elismerem hogy nem vagyok valami nagy bulizós, meg inkább introvertált tipus vagyok..."
Ezt teljes mellbedobással tessék mondani, nem mint valami szégyenletes beismerést. Ez a természeted, pont, teljesen oké. Az enyém is ilyen, ha nem jön össze a buli, akkor csinálok programot magamnak. Süket haverokba nem fáradok bele, pedig mint gyakori főszervező, nem árt ha tudom, hány emberre számítsak, és hiába könyörgöm, hogy jelezzenek (FB-n már tényleg csak egy kattintás: "Igen", "Talán" (ami egyenlő "Nem") és tuti "Nem"), húsz emberből jó, ha öt-hat megteszi. Most már ez sem érdekel. Aki jön, jön, aki nem, nem. Aki nem jelzett, és beállít, nem kap pizzát (amíg meg nem sajnáljuk). :)
Szia :D
Együt érzek velled, tudom milyen én másnak tudok segíteni talán tanácsot adni de ök soha nem értik mit gondolok vagy teszzek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!