Szerintetek léteznek még ilyen emberek? Tudom, hogy bennem van a hiba, de az ilyen hozzám hasonló hülyéknek is van esélyük?

Nem lehet, hogy akaratod ellenére az látszik, mintha felsőbbrendűnek éreznéd magad? Ezt azért feltételezem, mert ugyanez van velem is, habár engem alig ismernek. Nekem a rokonaim mondjék ezt, hogy lenézem őket, azt hiszem jobb vagyok, stb.

Biztosan lesz olyan, akivel jó barátok lesztek, a gimnáziumban nagyrészt éretlen gyerekek vannak (saját tapasztalat..)

Idősebb emberek hogy viszonyulnak hozzád? Itt nem a tanárokra gondolok, hanem a pár évvel idősebbekre.

Felsőbbrendű a fenét...ez egy baromság. Emberek vagyunk mind, csak van akit többletintelligenciával és érzelmiintelligenciával áldott meg a sors.

Nem vagyok megosztó személyiség. Egy rakás haverom van, akadt egynehány szép barátnő is. 4,8-as átlag alá soha nem estem 11 év suli alatt, a tanárok is mind szeretnek. Mégis magányosnak éreztem magam, mert ugyanúgy, ahogy neked, nem volt barátom. Aztán leesett, hogy tényleg felsőbbrendűnek éreztem magam. Aki okosabb, többet tud, és azt hiszi, csak ő érti igazán, mi az élet lényege. Ezek a kis födönfutók csak a divatnak, a popzenének, az ivásnak élnek. Bezzeg én tanulok, képzem magam, hogy hasznára váljak az emberiségnek, stb. Igen, aki ezt az utat választja, abból lesz a zseni, aminek egy alaptulajdonsága magány. Mert nincs aki megértse. Én nem akartam zseni lenni, ezért kicsit a társasági életet is bevontam a napjaimba. Láss csodát, azon kevés emberek egyike vagyok, akik itt és most kijelenthtik, van a szó legmélyebb értelmében vett barátjuk. Szerintem megérte...

Ja, és ha gondolod írj, beszélgethetünk kicsit, azért az ilyen különcök mindig megragadjál a figyelmemet. :D

merre laksz?

szívesen megyek túrázni:)

Szia!

Átérzem a helyzeted. Nekem is hasonló a problémám. Engem is bölcsődétől fogva kiközösítettek és bántottak. Csúfoltak és egyebek. Emiatt több bölcsődébe több óvodába, több iskolába jártam sajnos. Emiatt időm se volt tenni ellene. Ahol huzamosabb ideig voltam az a suli volt. Ott az elején ugyanúgy az egész osztály ellenem volt. Ahol csak tudtak szekáltak és provokáltak. Egy barátom volt egy szintén különc gyerek. Ő sem volt az igazi mert nagyon eltérően gondolkodtunk de úgy megvoltunk. Aztán 2 év után a szerencsének is köszönhetően az osztály néhány tagja el kezdett nyitni felém. A többiek pedig megbékéltek velem. Nem lett sok barátom csak egy pár de inkább kevés igaz mint sok hamis. Aztán onnan is el kellett jönnöm. Új suliban csak egy évet voltam és itt újra átélhettem milyen ez. Hiába voltam tapasztaltabb barátaim nem lettek. Lett egy két haver akikkel el tudtam beszélni és jó volt ha nem fújtak rám a többiek. Nem tudom én se mi baja van az emberekkel velem. Mindig is magamnak való voltam. Komolyabb a koromnál. Én sem vagyok buta gyerek. Nem vagyok szép se tény, de nem is ronda.

Az én "megoldásom" az volt hogy alkalmazkodtam hozzájuk. Nem drasztikusan tehát önmagam maradtam csak felvettem néhány szokásukat (olyat amit nem ítéltem ártalmasnak) és így próbáltam jobb lenni. talán nekem szerencsém volt és elfelejtettek sok mindent de nekem ez vált be az új suliban is. Mert ahhoz képest nagyobb problémák nélkül átvészeltem az évet. Úgy hogy kitartást neked is. Egyszer remélem megtalálod az igaz barátod!

14/F

Ha leírnád hol laksz, az sokat segítene.

19/L