Szerintetek léteznek még ilyen emberek? Tudom, hogy bennem van a hiba, de az ilyen hozzám hasonló hülyéknek is van esélyük?

Sziasztok!

Hol is kezdjem...

Nagyon megosztó személyiség vagyok,Ez nem a kamaszkornak tudható be,már óvodában is hasonló helyzetben voltam,csak nem tudtam megfogalmazni(talán még most se?)

Egész eddigi életemben egyedül voltam,soha nem voltak barátaim,kortársaim utáltak. Kisebb ismerősköröm volt,de mindenki távolságtartóan viselkedett velem.Gimnáziumba járok,ez egy erős suli,amikor odakerültem,azt gondoltam,hogy találok hozzám hasonló gyerekeket/diákokat,de még talán rosszabb lett a helyzetem.Gyakorlatilag 4.6-nál eddigi tanulmányaim során rosszabb átlagom nem volt,pedig nem sok energiát fektetek az otthoni tanulásban,egyszerűen érdekel az,amit az órán mondanak/magyaráznak és így rögzül az anyag.Emellett imádok olvasni,főleg történelmi témában.Szóval az állapotnak az intelligenciahiány sem lehet az oka.Még a tanárokat is megosztom,valaki megbecsül,versenyekre visz,valaki egyenesen utál.Az osztályközösségből is kilógok,engem soha nem hívnak magukkal,nem jönnek oda hozzám,pedig én még egy kis beszélgetésnek is nagyon örülnék.Az egész iskola ismeri a nevem,tudják ki vagyok,de ebből semmi hasznom nincs.

Én csak egy olyan embert keresek,akit nem nekem kell beszéltetnem,hogy odamegyek,kérdezgetem,ő csak röviden válaszol,soha nem kérdez vissza,közös témánk nincs.EGy igazi barátot,aki ha például szekálják a "menők",én meg megvédem,nem azt vágja a fejemhez,hogy ezt mér kellett?!(megtörtént eset)

Aki nem beszéli ki a társait,majd szembe meg majdnem szenté avattatja őket...

Már nagyon rosszul érzem magam,17 évesen itt tartok,hogy nincs,akivel elmenjek a városba,vagy túrázni vagy csak egy jót beszélgetni...

Köszönöm,ha végigolvastátok.Remélem kicsit le tudtam festeni nektek a helyzetemet:)

17/L