Van itt olyan magányos ember, akinek tényleg senkije sincs?

Nekem van egy boldog párkapcsolatom, a barátnőjének lakom élettársi kapcsolatban, barátnőm 36/N én 34/F és anyóssal akivel nagyon jó a viszonyom és szinte anyámként tudok tekinteni rá.

Nos külső kapcsolataim nincsenek, a kollégák meg túlzottan eltérőek velem olyan szinten, hogy nincs velük közös témánk. Néha volt kollégáimmal szoktam kommunikálni nagyritkán facebookon vagy telefonon.

Az élettársam túl sokat beszélget telefonon a másik szobában emberekkel, ha nem akkor éppen pihen szinte csak vacsorakor vagyunk együtt úgy mint egy család és esti gyógyszer bevételkor és hétvégén kinn a konyhában vagy én egyedül odakint az udvaron tevékenykedni.

Sajna néha így is nagyon magányosnak szoktam érezni magamat. :-(

Párkapcsolatomon és a nagyon közeli rokonokon kívül senkim sincs.

Ha én keresek valakit, akkor oké, ha nem, akkor engem nem keresnek... Nem tudok elmenni senkivel sehová, így eléggé magányosak a mindennapjaim...:(