Mindig itthon vagyok és soha sehová nem megyek. Mit tehetnék hogy én is élhessek? Életképtelen vagyok?
17 éves fiú vagyok és az év 365 napjában itthon vagyok (csak suliba megyek) és a nyári szünetet is mindig a szobámban töltöm.
Kicsit félek az emberektől és még azt sem tudom hogy kell bemutatkozni.
Ha olyan helyre megyek a szüleimmel akkor mindig kínos szituációkba keveredem mert nem tudom mit kellene csinálni bemutatkozáskor. (Különböző bemutatkozásokkor: Öregnek, nőnek, férfinak, főnöknek stb...)
Nem merek magamban semmit csinálni. (pl ha megyunk rendezvenyekreakkor kellemetlenül érzem magam)
Nincsenek barátaim és sohasem voltak... Általános iskolában az rögzült a fejemben hogy egy selejet vagyok és senkinek sem kelleke és semmit nem csinálhatok a többiekkel.
Barátnőm sem volt soha.. Soha nem is beszéltem még lánnyal... Félek hogy ha hozzám szól egy lány (bár mondjuk nem is szól hozzám egy se m magától) és nem tudom mit csináljak vagy mit mondjak.
Úgy készülök hogy soha nem lesz barátnőm és el akarom foglalni magamat.
Bulizni nem voltam még, társaságban sem és szórakozni sem.
Furcsa lenne nekem hogy nem a suli miatt megyek ki a házból.
Nekem olyan a szilveszter hogy megnézzük a tüzijátékot, isszunk egy pezsgőt utána elmegyek aludni.
A régi osztálytársaimat mindig hívják mindenhova a barátaik és még egy csomó lány is.
Nincs olyan nap hogy ne csinálnának valamit. Nem értem hogy csinálják.
Mit csináljak? Megszoktam hogy ilyen vagyok, de olyan rossz.
Mindig nézem az ablakomom hogy hogy megy a többi fiatal a városba és irígykedem.
válasza:Azt, hogy selejt vagy és életképtelen azt aláírom, kár cifrázni!
Egyébként meg anyádékkal kéne elbeszélgetni.. Ah valakinek a szociális élete tényleg ennyire nulla ott több mint valószínű, hogy valahol valamikor volt egy törés az életében ami kiváltotta nála. Mindeképpen keress fel egy pszihologust ezzel a problémával. Ez 17évesen ez súrol néhány határt nah..
válasza:Pontosan ugyanebben a helyzetben vagyok mint te ugyanilyen érzésekkel, csak én 19 éves vagyok, meg engem az anyámék se visznek el sehova. Ezekszerint nem vagyok egyedül olyan aki ilyesmi helyzetben van.
Szóval a válaszokra én is kíváncsi vagyok
válasza:Akkor vagy életképtelen, hogy ha ki akarsz menni nagyon, de nem tudsz. De ha nem akarsz, és nem mész, akkor nem vagy életképtelen. És nagyon sok ilyen gyerek van, akik nem tudnak reagálni dolgokra, és kínos helyzetbe hozzák magukat, nagyon nagyon sok van ilyen...
Én nekem sincs sok barátom, de nincs is szükség többre, mert nem normálisak.
Néha gondolkodtam azon, miről beszélgethet egy két lány meg egy fiú a közelemben, hamár annyira bírják egymást.
Képzeld el, a lány a körméről mesélt.
Ezek után nem hiszem hogy az ő életük izgalmasabb lehet...
Én se tudtam reagálni nagyon sok szituációra, de ezt átlehet lépni! Szilveszterkor pedig berugni, meg "30 000 ft-ket költeni piára" nem hiszem hogy menő. (ahogy osztálytársaim csinálják)
Ne irígykedj rájuk... Attól hogy szebbnek tűnik az életük, nem biztos hogy az.
válasza:"Képzeld el, a lány a körméről mesélt."
Én ezt furcsálltam mindig, hogy mikor hallom miről beszélnek, akkor ilyen semmilyen, értelmetlen dolgok. Én meg még eddig sem tudok eljutni, vagy hamar rám unnak, pedig tök ugyanaz a téma mint bárki mással lenne...
Én 26 évesen vagyok így:
- Nem megyek leginkább sehova.
- Hétvégenként is itthon ülök, pedig tudom hogy lenne jobb dolgom.
- Családomhoz sem járok haza, szóval tök egyedül vagyok.
- Barátaim sincsenek, max akkor jönnek elő mikor valami kell nekik.
- Kényszeres helyzetnem élek meg minden emberi kommunikációt, még a boltba is utálok lemenni.
Néha sikerül kilépni ebből az állapotból, de csak ideig óráig tart.
Tulajdonképpen évek óta azon gondolkozom, hogy nincs semmi különösebb célom, max amit épp generálok magamnak, de előre vetítve az életem, eddig alig volt barátnőm, mostanában semmi, a meló is arról fog szólni hogy bemegyek, elvagyok, hazamegyek és semmi nem történik, csak telik az idő.
Legtöbbször úgy vagyok, hogy igazából simán fel is köthetném magam, akkor sem veszítenék semmit.
válasza: válasza:A legfontosabb, hogy szeresd meg magadat és akkor menni fog!
Mindig azt mond amit gondolsz épp, és aztán sose szégyelld amit kimondtál.
Ne félj a többi embertől, ők is ugyanolyanok belül, mint te, sokszor ők is félnek, hogy kínos dolgot mondtak, sokszor ők sem szeretik magukat, csak nyitni kell feléjük, legrosszabb esetben is mi történhet, arréb megy és nem beszél veled, akkor is ott tartasz mintha el sem kezdtél volna beszéli vele
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!