Hogyan hozhatom ki magamat ebből a helyzetből?

Nyáron nagyon sok új hatás ért, ahogy jött a suliidő, minden délután kell valahova menjek, nagyon fárasztó, de élvezem.

Most szünet van, van időm gondolkodni, és ürességet érzek. Azt hiszem, nem vagyok jó semmire (de ez suliidőben is elő szokott jönni). Próbálom erősíteni magamat, hogy de, igenis jó vagyok, csak nehéz. Tudom, hogy vannak (nem is kevesen) akik támogatnak, de valahogy ez nekem mintha nem lenne elég. Nem tudom, miért van ez, valamikor nagyon-nagyon boldog vagyok, valamikor meg iszonyúan elkeseredett, borúlátó. Kihat a tanulásomra is. Igazából tudom, hogy meg tudnám csinálni, de nagy unszolásra veszem rá magamat, hogy tanuljak, és akkor is sokszor az "úgyse lesz jó a dolgozat" megy a fejemben. Volt, hogy elnyomtam ezt a belső hangot, és átváltoztattam "igenis jól fog sikerülni"-re, de hiába. Egyszerűen nem hiszem el, hogy jól is összejöhet valami. Nem tudom, miért. Próbálok pozitív lenni, olyan emberekkel lenni, akiket szeretek (persze ez nem mindig megoldható) és mégis valahogy mindig jön az érzés, hogy nem vagyok elég jó. Mert tudom, hogy jobban is tudnám, de valami visszahúz, és fogalmam sincs mi.

Valami ötlet? (Akár le is olthattok, ha úgy érzitek, hogy csak itt nyafogok)