Gyászolóknak segtség?

Azt vettem észre a mai rohanó világban,hogy nincs idejük az embereknek másokra,sok a munka és kevés az időnk.Egy gyászolóra pedig időt kellene szakítanunk. Nem lerázni annyival,hogy "Tereld el róla a figyelmed és idővel könnyebb lesz... nekem most mennem kell." Egy gyászoló sem vár el nagy dolgokat,de mindennél fontosabb ilyenkor,hogy legyen valaki,akivel megoszthatja azt a hatalmas hiányt és szomorúságot,amit az elvesztett személy okozott neki.Nem szabad a saját útjára engedni,ott kell lenni mellette,éreztetni vele,hogy nem maradt egyedül. Nem kell okosat mondanunk,sem tanácsokat adni,elég ha meghallgatjuk.De sok ember tart ettől és próbálják kerülgetni a témát,azt hiszik,hogy ettől jobb a gyászolónak is,ha nem gondol rá,pedig ez nem így van. Ez a legrosszabb,ha nem tudja kibeszélni magából ami benne van!Lehet hogy próbálja leplezni a szomorúságoát és ezért te azt hiszed,hogy már minden rendben van vele,de ne félj felhozni a témát és ha szeretne beszélni róla,akkor hagyd,hadd tegye. Végig kell hallgatni,lehet hogy ugyanazt fogja elmondani 100-szor is,de csak türelmesen és megértően meg kell hallgatni. Ez nehéz dolog,mind a hallgató,mind a gyászoló részéről egyaránt. Ha sírni kezd,ne kezd el nyugtatgatni és ne mondd neki a sablon szöveget,hogy :"Ne sírj!". engedd,hadd sírjon,hadd adja ki magából ami felgyülemlett benne. Ha vannak itt gyászolók,akik nem tudják kivel megosztani a fájdalmukat,vagy csak nem szeretnék terhelni barátaikat,szeretteiket,ismerőseiket,nyugodtan írjanak nekem privátban. Szivesen meghallgatok bárkit,bármiről is szeretne beszélni.