Hogyan lehetne más minden?

Az életem mondhatni nullával egyenlő..barátaim nincsenek,kb 3 éve,ha kapcsolatom lesz,iderig óráig tart,jobb esetben pár hónap.Teljesen egyedül érzem magam,egy csepp boldogságom,és örömöm sincs.vágyom a társaságra,a jókedvre,teljesen kedvtelen vagyok,nem okoz szinte semmi örömöt már nekem.Minden napom ugyan olyan,dolgozni megyek hajnal 3-ra,majd délelőtt haza jövök,néha picit játszon vagy videókat nézek,hátha felvidít,de nem.Minden uunalmas,és pocsék nekem.Nekem mindig is kimaradt az életemből a szórakozó helíek,diszkó stb,kisebb koromban nem engedtek el sehova szinte,mostmeg igazából nincs kivel mennnem,próbálkoztam már ezzel azzal,hogy barátaim legyenek,de akiket megismertem neten,azok álltalában messze laktak,és van aki akart volna van aki nem akart talizni a táv miatt,annak ellenére hogy én is lementem volna,a pénz nem számít.csak sokakkal megszakadt a kapcsolat,nem volt közös téma,és én sem tudtam kiadni ami fájt,mert neten ezt nem lehet.És annyira rossz hogy mindennap egyfforma,és senki sincs akivel jól érezzem magam,akivel kibeszéljem a rossz dolgokat,mindenkinek szüksége van valakire,nekem is.És nincs olyan hely amit tudnék,ahol ismerkedni lehetne,idegeneket nem szólítok le,és bulizni se járok,inni nem iszom,ez álltal kocsma és stb kilőve.Talán kicsit egyedi vagyok,de nem volt mindig ez,nem voltam mindig kedvetlen és letört,és nem voltam mindig egyedül..annyira utálom az életem,nem értem miért miért kapom ezt..Elvégeztem a sulit,dolgozom rendesen,segítek itthon,másoknak is sokszor,mindig csak adok és adok,jót meg nem nagyon kapok és egyre jobban kezdek átváltozni valami mássá,akiben nincs se kedvesség se semmi.Pedig én mindig az voltam,csak beleuntam a magányba,nem tudom mit tehetnék,tényleg nem.Rossz indulatú kommentet nem kérek,20/f