Szerintetek csak én vagyok depressziós vagy másról van szó?

Nem feltétlenül vagy depressziós, inkább csak magányos, s ahogy te is mondtad, szeretethiányos. Itt csak hinni lehet.. hinni, hogy egyszer majd jobb lesz,s megtalálod azokat, kik nem hagynak el pár hét után.

Úgy tűnik, nagyobb igényed van a törődésre, mint amekkorát a nagy átlag produkál, s így két szempontból is eltérsz tőlük. Sajnálom, mert nagyon jól tudom, hogy érzel.. Borzasztóan nehéz, mert a legtöbben még csak meg sem értik azt, hogy mi fáj. Oké, a szavakat felfogják, de magával az érzéssel semmit sem tudnak kezdeni. Épp ezért csak a magadfajtától várhatsz reményt, habár mi meg otthon ülünk, s ott kesergünk a sorsunkon. Tehát ez ilyen ördögi kör..

Ha van még kérdésed, írj nekem bátran.

Igyál citromfű-orbáncfű tea keveréket a 17-19 éves kor mindig ilyen, tényleg idd azt a teát, olvass utána, én voltam olyan mélységekben is, hogy mostanra már idegen lett nekem a nevetés, újra nevetek, de fura érzés, mint mikor csuklik az ember, csak jön, hangja is van de olyan távoli, ne hagyd magad lesüllyedni nagyon.

Ha jól nézel ki, könnyű utad lesz, ha nem akkor magányos de ha megdolgozol érte nagy magaslatokra juthatsz, pénz és sikeresség terén, persze nem magyarországon, hagyd az embereket, persze még papíron gyerek vagy játszanod kéne, de hidd el nekem a suli után mindenki tesz magasról a másikra nagyon ritka a középsuli utáni barátság, akikről most azt gondolod, hogy örökre együtt lesznek, csak egy gimi választja el őket, az épp elég, fél éven belül vége minden haverságnak. Inkább tanulj, hogy sokra vidd, utána a felnőttkori barátságok lesznek az igazán sorsdöntőek az életben, persze sokaknak fáj, ha nem élhetik ki magukat, én itt vagyok most soha egy barátom nem volt, most banki szektorban dolgozom heti kétszer kell bemennem, összeszedtem egy csomó ismerőst 2 éve mióta itt élek, nekem tetszik.

Ha meg a másik utat választod, mérd fel, hogy nem inkább tartózkodnak tőled, és ők is félénkek!? Ezért lehet az, hogy nem sűrűn írnak vagy valami hasonló.