Depressziós lennék?
Az életem teli van nehézségekkel, csak úgy, mint mindenki másnak. Mindig én voltam a lökött, pozitív lány, aki ilyen hülyeségekkel traktálja a barátait, hogy "Ha valakinek problémája van veled, az még mindig az ő problémája, és nem a tiéd". Meg: "Nem, nem azt mondjuk ilyenkor, hogy "nem jött össze" Mindössze a Sorsnak támadt egy jobb ötlete, és dobta az előzőt".
Mostanában viszont padlón vagyok. Nem eszek, és mindig ok nélkül rám jön a sírás.
Ma pl megláttam egy szép ruhát a boltban, de egy számmal nagyobb volt, mint kellett volna.
Gondoltam, elhozom, majd beveszek belőle vállban és oldalt, szoktam ruhákat átalakítani. Aztán rámtört a pánik, hogy én erre nem vagyok képes, én nem tudom megcsinálni, fojtogatott a sírás, majd félredobtam a ruhát és kirohantam a boltból. Itthon egész nap sírtam, és meggyőződésem, hogy a ruhát sajnálom.
Mi lehet ez?
21N
Ezek kérem szépen egyértelmű jelei egy nagyon veszélyes betegségnek, a baráthiányitisznek! Fogadni mernék, hogy nem vagy kapcsolatban épp.
Jól gondoltam? Tudtam én!
Ha egy szép, okos, kedves, humoros, de mindenekelőtt szerény társra vágysz, akkor írj rám :)
20/f
A 21 éves szülinapom körül voltam először ilyen állapotban. Előtte sosem sírtam, ekkor viszont naponta... Basszus, nem is volt olyan régen.
Kezdetekben optimista voltam. Suli, érettségi, az egyetemre is felvettek, sínen volt az életem. Aztán, első félév októberében, rádöbbentem hogy túl kevés vagyok az egyetemhez. Nem mentem be többet az előadásokra. Otthon maradtam, olvastam a -cseppet sem kecsegtető világpolitikai híreket, és azon morfondíroztam hogy mi értelme van az életemnek.
Az egyik lány-ismerősöm a templomból, észrevette hogy nem vagyok jól és felkarolt. -Mivan? kérdeztem magamtól. Foglalkozik velem? Egy lány?? Szerelmes belém, vagy mi folyik itt?
Februárban lett vége a /boldog/ és /kellemes/ időszakomnak, amikor is megtudtam hogy fiú-lány barátság létezik... Ennek örömére elmentem egy OKJ-s képzésre. Az egyetemnek a közelébe sem mentem azóta. Most jól vagyok, csinálom a képzést, értelmet nyert az életem. Becsajozni meg még ráérek.
Utóirat: A ruhát vedd meg ha tetszik, hisz van gyakorlatod a ruhákkal. Lassan, nyugodtan dolgozz, van idő. De az is lehet hogy berakod a szekrénybe, és majd "holnap" nyúlsz hozzá, miután (még egyszer) utánaolvastál a ruhafelvarrás fortélyainak. Inkább "holnap" vágj bele biztos tudással, mint ma kételkedve.
Egy értelmes kérdésre miért érkezik ennyi idióta válasz?:(
Amúgy nem lehet, hogy túl magányos vagy?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!