8 éve élek ismerősök, haverok, barátok nélkül. Hogyan lehet leélni így egy életet? Más is van ilyen helyzetben?

26 éves férfi vagyok. Középiskolában sok haverom volt, ha név szerint nem is, de arcról ismert az egész város. Volt 3 barátom, mindenfelé mentünk, csajoztunk, kibeszéltük a dolgainkat. Érettségi után ők elköltöztek egyetem miatt. Én is odamentem volna velük, de egy családi tragédia miatt Budapestre kellett költöznöm és azonnal munkába kellett állnom hogy ne haljak éhen, az egyetemről le kellett mondanom. A munkatársaim gyakran cserélődtek, főleg 8 általánossal bíró, alkoholizáló alakok voltak. Nem akarok általánosítani, de még a legnormálisabb is elment kocsmázni munka után. Én nem iszok alkoholt, meg amúgy se jöttek ki velem. Én inkább értelmiségi, művész lelkű ember vagyok. Persze próbáltam barátkozni velük de kinéztek maguk közül.

A régi barátaimmal próbáltam felvenni a kapcsolatot, de én annyira megkomolyodtam, ők meg annyira a bulizós, fesztiválozós életet élik hogy elbeszéltünk egymás mellett, teljesen megváltoztunk, aztán már le is ráztak (a hátam mögött meg furcsa, túl felnöttes, komolykodó lúzernak mondtak).

A nőkkel nincs gondom, egészen addig amíg párkapcsolat nem lesz és szemet szúr a csajnak hogy nincs egy haverom se. Nem nyomom a Facebookot üzenetekre válaszolva, stb. Ezt furcsának találják és abnormálisnak. Már alapból amiatt is őrültnek néznek hogy nincs semmilyen közösségi oldalam és nem is volt (iwiw, msn, facebook, instagram mind kimaradt az életemből)

Megmondom őszintén felnőtt korom óta nem volt olyan élményem hogy leülök a haverokkal meccset nézni vagy elmegyünk horgászni. Tudom hogy bennem van a hiba, de ennyi idő után már fogalmam sincs hogyan kéne barátkozni, hogyan kell a haverokkal beszélni, mit kell mondani. Ha valakivel beszélek is és pl. megkérdezem hogy látta e a tegnapi meccset, nem tudom továbbvinni a beszélgetést, kínos csend vagy lerázás lesz belőle. A mostani munkám miatt a formális, vevőcentrikus beszédmódhoz vagyok szokva, nem tudom hogyak kéne haverilag beszélgetni mint férfi a férfival. Az emberek többsége fura, antiszociális srácnak lát, akit inkább elkerülnek. Neten is próbáltam haverkodni fórumon meg itt is, de már üzenetben is kijön hogy furcsa vagyok. Személyes találkozáskor nem tudok mit mondani, olyan zavarban vagyok hogy csak hallgatok.

Eljárok egyedül sok helyre, nem ülők az albérletben egész nap. Járok nyaralni (Balatonon, Horvát és Görögországban voltam eddig), elmegyek koncertekre, sétálni-várost nézni. Próbáltam több sportot is, hátha ott lesznek haverok, de elkerült mindenki, akivel próbáltam haverkodni az meg nem viszonozta. Általában előre köszönök mindenkinek, de vagy nem viszonozzák vagy legközelebb elmennek mellettem mégha próbáltam is velük váltani pár szót is.

Mit kéne csinálnom? Van innen visszaút?